Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Tévéostrom helyett Krúdyt kéne olvasni

Kishomok - Dühöngő tömeg tör-zúz az utcán – 1882-ben, Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényében. A könyvet tavalyelőtt, a pesti tévéostrom idején kezdte németre fordítani Heinrich Eisterer, aki azóta úgy gondolja, kötelező olvasmánnyá kellene tenni a művet itthon: sokakat rádöbbentene a valóságra. A Brücke-Berlin-díjas műfordító Hódmezővásárhelyen, pontosabban Kishomokon él. Kapcsolatát a magyar nyelvvel a sakknak köszönheti.
Házi bodzavirágszörppel kínál a Hosszú utcai családi ház gazdája. Látszik, kisbaba van a családban. Az éjjeliszekrényen német és magyar meséskönyvek, közöttük Weöres Sándor Bóbitája. A kisfiú, Filip Antal nyilván egyszerre fogja megtanulni mindkét nyelvet, de először magyarul mondta ki, hogy anya, apa. „A fiam magyar" – állapítja meg tárgyilagosan a házigazda, Heinrich Eisterer, és mosolyogva meséli, mindez hogyan alakult így.

Magyarul tanulni, húszévesen

Bécsben nőtt föl, nagyon szeretett sakkozni, és mivel mifelénk erős mezőny volt a versenyeken, gyakran átjött Magyarországra. Zalaegerszegen járt először. Nagyon megtetszett neki első magyar ismerőseinek nyíltsága, közvetlensége. A bécsi egyetemen a germanisztika szak mellé a finnugor nyelvészetet választotta. Magyarul tanult, beiratkozott a tolmácsintézetbe, és elvégezte magyar–francia szakon.

Élet és irodalom Kishomokon. Heinrich, Judit és kisfiuk, Filip Antal Fotó: Tésik Attila
Élet és irodalom Kishomokon. Heinrich, Judit és kisfiuk, Filip Antal
Fotó: Tésik Attila

– Majdnem húszéves voltam, amikor elkezdtem magyarul tanulni – mondja Heinrich. – Korábban a Cserhát egyik falujában laktunk, három éve költöztünk ide feleségemmel, Cseuz Judittal, aki nélkülözhetetlen munkatársam. Ő németről fordít magyarra. Használom az internetet, az egynyelvű szótárakat, de fontos „munkahely" számomra a nyelvi környezet is, jó néhány kifejezés ízét itt tanultam meg igazán. A műfordításból tisztességesen meg lehet élni, ha az ember németországi kiadóval áll szerződésben, és a keresetét Magyarországon költi el.

Az irodalomhoz mindig volt affinitása. Bécsben a család egyik szobája csak könyvekkel volt tele. – Amikor 1999-ben a frankfurti könyvvásárnak Magyarország volt a díszvendége, pályázatot írtak ki fordítók számára. Ezen én is elindultam egy Lengyel Péter-szöveggel. Nem nyertem semmit, dühös is voltam – viszont akik elbírálták a beérkezett fordításokat, nem felejtettek el. Amikor eldőlt, hogy kiadják Lengyel novelláskötetét, felkértek, hogy fordítsak ebbe egy szöveget. Ez volt az első publikációm: a legtöbb ismert magyar fordítónk – például Viragh Christina és Mora Terézia – ír is németül, én nem.

Százmilliós piac

Ha ezen a ponton elcsodálkozna az olvasó, érdemes leszögezni: a mienkénél épp tízszer népesebb nyelvterületen népszerű árucikk a mi literatúránk. Az volt már Kertész Imre Nobel-díja, 2002 előtt is. Ugyanaz a szeretetteljes figyelem fogadta Esterházy Péter, Nádas Péter és persze Kertész munkáit, mint a klasszikusokat: Márait, Kosztolányit, újabban Szerb Antalt. Heinrich első nagyobb munkája kollégánk, Darvasi László regényének, A könnymutatványosok legendájának fordítása volt. A könyv komoly siker lett Németországban, hiszen 2004-ben elnyerte a fordítói munka rangos elismerését, a Brücke-Berlin-díjat. Akkor ötszáz ember előtt Günther Grass mondott köszöntőt. Azóta is találkozhatunk a kishomoki polgár nevével, ha a magyar irodalom németországi sikereiről olvasunk: 2006 decemberében Nádas Péter Behutsame Ortsbestimmung című könyve vezette a német sikerlistát, a Heinrich Eisterer fordításában megjelent kötet a sorban megelőzte a Nobel-díjas török Orhan Pamuk Istambul című regényét.

– A magyar nyelv fantasztikus, minél érzékletesebb egy mondat, annál kétségbeejtőbb feladat a fordító számára, aki látja: minden szépséget, zeneiséget, ritmust nem tud megjeleníteni a német változatban, de igyekszik, hogy megőrizzen valamit. Máskor meg a német kifejezés ad pluszt a szöveghez. Nádas Saját halál című munkájában leírja, ahogy infarktust kap, viszik a kórház felé, és a mentő dugóba kerül, áll. A forgalmi dugóra németül azt is szokták mondani, infarktus – verkehrs infarkt –, kínálkozott a megoldás, én használtam, és ezt egy recenzió erényként sorolta föl.

Azért előfordul, hogy az írót föl kell hívni telefonon. Például egy Darvasi-történetben a főszereplőről nem derült ki, hogy fiú vagy lány. Ezt fordításkor muszáj volt eldönteni, hiszen a németben az alany vagy hímnemű vagy nőnemű: beszélni kellett Lacival, aki döntött.

Front az utcán 1882-ben és most

Sajnos Krúdy Gyulát már nem lehet fölhívni. A tiszaeszlári Solymosi Eszter című kötetet a Suhrkamp Kiadó számára fordította, ősszel jelenik meg. Ez egy dokumentumregény a tiszaeszlári vérvádról. – A tavalyelőtti budapesti zavargások idején kezdtem fordítani, és döbbenetes volt látni, hogy majdnem ugyanazok a frontok húzódnak a könyvben is, 1882-ben. Jó, hogy Krúdy nem fehéren-feketén ábrázol, hiszen ő is nyírségi, olyan szereplőket is megpróbál szimpatikusan bemutatni, akiket nehéz, ettől olyan izgalmas a könyv.

Heinrich hozzáteszi: nem szeretné, ha úgy látszana, hogy most itt egy osztrák megmondja a tutit. Amikor Magyarországra költözött, pozitívan elfogult volt. Ma már majdnem ugyanolyan kritikus, mint a saját hazájával szemben. De szerinte nem az önámítás, hanem az önkritika viszi előbbre a hont. – Ausztriának szerencsésebb a történelme, tőlünk ’55-ben kimentek a oroszok. A kommunista idők Magyarországon azzal okozták a legnagyobb kárt, hogy nem alakulhatott ki az a fajta demokratikus kultúra, amely most megóvná az embereket attól, hogy bedőljenek a demagóg fickóknak. Én azért sem tudok mulatni a félmilitarista alakulatok vonulgatásán, mert nálunk Ausztriában is voltak ilyenek, ebből lett polgárháború 1932-ben. Újabban az a szokásom, hogy ajándékba adom a Krúdy-regényt ismerőseimnek. Azt mondom mellé, mert azt is gondolom, hogy kötelező olvasmánnyá kellene nyilvánítani most, mert a mai Magyarország megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmány.

Olvasóink írták

  • 1. Lutetia 2008. május 27. 12:07
    „Jó érzés látni, hogy vannak, akik egyszerre képesek belülről és kívülről, egyszerre objektyv és szubjektív módon szemlélni Magyarországot és a magyarok mentalitását. További jó munkát, jó egészséget a műfordítónak és családjának. A Krúdy-regényt pedig feltétlenül el fogom olvasni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A jógától a kalózkodáson át a szépségig Vásárhelyen

Hódmezővásárhely - Közel négyezer vásárhelyi és környékbeli gyermekhez juttatják el a napokban a… Tovább olvasom