Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

Vásárhely föld alatti története

Hódmezővásárhely - Több ezer lelet került felszínre tavaly nyáron, az épülő új vásárhelyi sportcsarnok helyén zajló ásatáskor: mintha egy autópálya nyomvonalát tárták volna föl a régészek.
A török hódoltság korából származó „kincsek" is felszínre kerültek, és ezek többet mondanak a város akkori életéről, mint amennyit eddig lehetett tudni.

Lapunk folyamatosan beszámolt az épülő új sportcsarnok és mélygarázs területén zajló régészeti feltárásról. A több hónapos ásatás során 181 régészeti objektumból annyi kerámiatöredék, egykori mezőgazdasági eszköz, állati csont és pénz került felszínre, hogy annak mennyisége már-már egy autópálya-feltárás nagyságrendjével vetekszik. Találtak még egy török kori, földbe mélyített, cölöpszerkezetű, agyagból épült lakóházat, illetve két, feltehetően gazdasági épületet és az ezeket határoló árokmaradványokat.

Rengeteg értékes lelet került elő az ásatásnál. Fotó: Tésik Attila
Rengeteg értékes lelet került elő az ásatásnál. Fotó: Tésik Attila

A leleteknek köszönhetően sokkal többet lehet tudni a késő középkori és kora újkori Vásárhelyről, az itt élők hétköznapjairól, és arról, hogy a tizenhetedik században miként ért igazi várossá a település.
A középkorban e térségben körülbelül két kilométerenként találhattunk egy aprófalut. Hódmezővásárhely környékén tizenöt úgynevezett templomos helyről tudnak a régészek és a helytörténészek, ami azt jelenti, hogy nagyjából százötven egészen apró falvacska élt itt egymás mellett.

Lányrablás

A hódmezővásárhelyi népmonda szerint Horváth János lányára, Sárikára, szemet vetett egy török. A lány Rácz Jancsiba volt szerelmes, tőle viszont tiltották szülei. A török csellel elrabolta a lányt, de Jancsi kiszabadította, a vitézt pedig elfogta. Később kiderült róla, hogy magyar, sőt vásárhelyi, akit négyéves korában vittek magukkal a törökök. A férfi visszakapta szülei házát, „jó útra tért", Jancsi és Sára szerelme pedig beteljesedett.

A regionális piachely szerepét betöltő Vásárhely 1544-től az Oszmán Birodalom része lett. A török vezetés Csongrád megyét hat náhiéra (bírósági egységre) osztotta. A várost eleinte a szegedi Dsafer bég birtokolta, majd később a hozzátartozó falvakkal együtt hász-birtok lett, azaz az adó a török kincstárba folyt be, amely a települést a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe adta. Egy időben maga a város is bérlő volt. A körülbelül kétezer fős lakosság legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozott. Az utcák a legelőre járó csorda miatt kiszélesedtek a határ felé. A város szíve a régi Oldalkosár volt, amelynek magas partját vessző-, illetve kosárfonással védték meg a Hód-tó hullámverésétől, innen kapta a nevét. Az újkor hajnalán másabbak voltak a terület földrajzi viszonyai. A Kistó-éren dereglyén Vásárhelytől egészen Gyuláig lehetett hajózni. Emellett a város gabonakikötővel is rendelkezett.

A korábbi történeti felfogással szemben a környékbeli aprófalvak nem a török pusztítása miatt, hanem inkább az 1591-től 1606-ig tartó tizenöt éves háború okozta bizonytalanság nyomán kezdtek hanyatlani. A vidéket 1693-ban török–tatár csapatok dúlták végig, amelynek Vásárhely is áldozatul esett. Az elmenekült lakosság csak a török kiűzése után települt vissza. Egy 1701-es feljegyzés szerint 146 házban összesen 250 család lakott.

Olvasóink írták

  • 2. vegul 2008. március 20. 15:18
    „Végül mindegy hogy mi, csak le lehessen szólni,igaz?”
  • 1. Helyileg 2008. március 20. 15:08
    „Mi lenne, ha az egész várost feltárnák? Tök jó lenne, nem? Épülhetne sok sportcsarnok, meg minden, ami nem is igazán kell, de jó ha van.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Internetes vetélkedőt hirdetett az Emlékpont

Hódmezővásárhely - Internetes vetélkedőt hirdetett általános és középiskolásoknak a… Tovább olvasom