Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 17°C | 27°C Még több cikk.

Világszínvonalú a vásárhelyi vápa

A hódmezővásárhelyi Protetim Kft. világszínvonalú humánízületi protéziseket gyárt. Az igazgató-tulajdonos Juhász Imréről azt mondják, ha van száz forintja, nem magára költi, hanem gépekbe fekteti.
Eljutottunk már odáig, vápa szavunk buktató kérdés lehetne akármelyik vetélkedőn. Akkor is, ha a talán mindenki által ismert Egri csillagok első lapján is olvasható: A víz egy vápában ... tavacskává szélesült. Rávezető kérdésként előjöhetne az ács szakma, és minden más, ahol homorulat létezik. Hogy testünkben hány van belőle, megszámlálni se próbálom, pedig a vásárhelyi vápa ízületeink pótlására született, és napról napra tökéletesedik.

Kötelező a tízes

Két nevet említek, de egyiküket se akarom még szentté avatni. A hitelesség többet követelne, mert a tudomány morzsáinak összehordásához sok-sok hangyára van szükség, mentsenek föl olvasóim – és az érdekeltek –, hogy most mindnyájukról szóljak. Dr. Mészáros Tamás, a szegedi klinika ortopédprofesszora gimnazista korában mérnök akart lenni. Vonzódása a műszaki dolgokhoz innen eredeztethető, és elbetegedett ízületeink sikeres gyógyításában naponta kamatozik. Juhász Imre pedig géplakatos iparosként csöppent bele a gyógyító tudomány áldozatos kiszolgálásába. Azonnal említenem kell a hajdani mérleggyár osztódásából létrejött másik vásárhelyi céget is, amelyik szintén ízületi protézisek gyártására rendezkedett be, de mivel annak idején említhettem már, helyhiány miatt most kihagynám őket.

Igaz, valamikor a Juhász-féle céggel is ismerkedhettem, de most azért kéredzkedtem be hozzájuk, hogy arról a bizonyos vásárhelyi vápáról megtudhassak valamit. Zsombón, a népfőiskolán hallhattunk Mészáros professzortól egy nagyszerű előadást, megmutatván műtője majdnem teljes „szerszámkészletét", de az csak arra biztatott, hogy alkalomadtán személyesen is eljuthassak ide. Látni szerettem volna, miből lesz a cserebogár.

Anyánk-apánk, amikor összeforrott szerelemben megalkotott bennünket, biztosan nem gondolt arra, hogy ízületeink idővel kophatnak, de tény, csontjaink sokféle csatlakozásánál lényeges változások is történhetnek. Nálunk a hetvenes években kezdődött a protézisek kora. Külföldről szerezték be a hozzávalót, iszonyatosan drágán. Az egész országra talán 15-20 jutott, ezt kellett valahogy szétosztani. Ma körülbelül hatezer beültetést végeznek, de ez is több lehetne, ha a rászorulók oldaláról nézzük. Nem érdemes a számokkal dobálózni, leghamarabb azok felejtődnek el bennünk, de annyit még le kell írnunk, hogy a hatezer körüliből ezerötszáz Juhász-gyártmány. Egy másik nagyhírű professzortól maradt meg bennem a gondolat: nekünk nem szabad kilencest se lőnünk. Azt hiszem, kölcsönként elkérhetjük ezt a parancsot ide is. A műtők világára is, meg a műhelyekére is. Kötelező a tízes.

Patikatisztaság és csend

A sokféle ízületből emeljünk ki tanpéldának egyet, a csípőprotézist. Gömb a feje, mint az eredeti csontnak, és hozzá illő vápában – nevezzük horpadásnak – mozog. A gömb rozsdamentes acélból készül, és sokáig ilyen volt a vápa is, ha azt is pótolni kellett. Lehetett volna műanyagból is, de ha elkezd ott benn morzsálódni, az Isten irgalmazzon a betegnek. Kellett az az ember, aki belelát a vegyészek konyháiba is, és lépésről lépésre haladva kialakult az a konstruktőr csoport, amelyik úgy meg tudja „patkolni" a vápát, természetesen belülről, hogy lényegesen tovább tart, mintha fémből készülne az is. Itt természetesen nem csupán a kopás szerepel elhasználódási tényezőként, de a kilazulás réme is fenyeget. A polietilénből készült vápa, megfelelő fémszállal ellátva – hogy röntgen-fölvételen is meg lehessen látni – jobban is rögzíthető.

A plazma-immerziós eljárás vezetett el ide. Ne kérdezze senki, mi is lenne az, mert nem biztos, hogy minden részletét el tudnánk magyarázni. Mindenestre most is tettünk egy rövid sétát a műhelyek birodalmába, és egyik ámulatból a másikba estünk. Patikatisztaság mindenhol, legyen ez az első, amit megjegyzünk. Irodában és „műhelyben" egyaránt. Harapni lehet a csöndet, ez meg a második. Alkotni csak így lehet. Az egykori üzemi művelődési háznak talán nagyterme lehetett az, ahol példás rendben sorakoznak a mindenféle esztergagépek, de lóti-futi embert egyet se láttunk. Nem dolgoznának? Többnyire ülnek, és nagyon figyelnek. Célra tartanak. Nekik se szabad kilencest se lőniük.

Nehéz lenne összeszámlálni

Két kísérőm szavaiból rakhatom össze mostani tudományomat. A Juhász Imre és Lányai PROTETIM Orvosi Műszergyártó Kft. és a másik cég, a Metrimed jóvoltából sikerült elérni, hogy a műtét orvosának a tálcáján mindenféle méretű pótalkatrész megtalálható. Nem a protézishez kell keresniük a beteget, mint régen, nem is kell erőszakosan beleerőltetni a más méretűt, kéznél van a legmegfelelőbb.

A teljes névben szereplő „Lányai" külön magyarázatra szorul. Juhász Imre egyik lánya a bajai tanítóképzőben végzett, a másik meg a kecskemétiben. Szerintem a gyermeknevelés legáldozatosabb válfaját, a szinte idomítással is fölérőt választották hivatásuknak, és mégis itt kötöttek ki. Az öregátkosban az ilyen összefonódásokat összeférhetetlenségnek bélyegezték volna, és a dinasztiaképződés veszedelmétől rettegve kézzel-lábbal tiltották, most viszont a legtermészetesebb. Folytassa a gyermek, amit apja vagy anyja elkezdett. A géplakatosból lett üzemtulajdonos legnagyobb segítségére talán a piackutatásban lehetnek.

Említettem már, a mostani világszínvonal legelején áll a vásárhelyi vápa. Tervezői, minőségellenőrzési laboratóriumai, művezetői, „munkásai" az élvonalból valók. Hódmezővásárhely és környéke adja valamennyit. Ha én egyszer végigbogarászhatnám, hogyan lesznek napjainkban az egykori legnagyobb parasztváros gyermekeiből a műszakilag legképzettebb valakik, azt hiszem, vaskos és szép kötet telne ki abból is. Mások figyelmébe ajánlom.

Még egy gondolat, zárásként. Nagyon lényeges. Vállalkozóink sokaságának lehetne példa. Mészáros Tamás mondja Juhász Imréről: ha van száz forintja, nem magára költi, hanem gépbe fekteti be.
Azt is nehéz lenne összeszámlálni, hány milliárdra rúgna a Juhász-birodalom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gagarin és az Április 4. utca Batidán

Amolyan virtuális Emlékpont múzeumban érezheti magát az, aki Batidára, a Vásárhelyhez tartozó,… Tovább olvasom