Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Vilma néni 174 méter mélyen táborozott a Föld gyomrában

Hódmezővásárhely - A Vásárhelyen élő Zámpory Vilma fedezte fel társaival 1963-ban a Bükkben a Szepesi-barlangot. A 74 éves asszony ekkor 174 méter mélyen három napot töltött a Föld gyomrában. Vilma néni tíz éve költözött Miskolcról Vásárhelyre, de mind a mai napig nem tudta megszokni az alföldi tájat.
A barlangászok között leginkább Csutorai Serb Lipótként emlegették a vásárhelyi Zámpory Vilmát. Egyik kutatótársától kapta a nem mindennapi nevet, mondván ez illik a személyiségéhez. A 74 éves asszony lelkesen beszélt arról, hogy 1958-ban alapítója volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak. A Miskolcról származó Vilma néni 20 évesen szeretett bele a barlangászásba. Néhány év elteltével pedig már föld alatti táborozáson vett részt.

– Három napot töltöttünk a Bükkben található, 174 méter mély Szepesi víznyelő barlangban – idézte fel emlékeit Vilma néni. – Vasból, drótból készült hágcsón ereszkedtünk le. A legveszélyesebb szakasz egy 20 méteres függőleges rész volt, ahol az akkor használatos karbidlámpának sem vettük sok hasznát. A sűrű iszap miatt csak találgatni lehetett, hogy hol a létra következő foka. Ha elvétjük, lezuhanunk, és végünk. Egy óráig másztunk lefelé a terembe, ahol végül letáboroztunk. Akkoriban még nem volt hálózsák, pufajkában és katonai sátorban aludtunk. Ez utóbbira a magas páratartalom miatt volt szükség – magyarázta a 74 éves asszony.

Zámpory Vilma ma is őrzi denevéres sisakját és karbidlámpáját. Fotó: Tésik Attila
Zámpory Vilma ma is őrzi denevéres sisakját és karbidlámpáját.
Fotó: Tésik Attila

Vilma néni 1963-ban három férfi társa mellett egyedüli nőként vett részt a barlang felfedezésében. Napi háromszori, ötezer kalóriás étrenden éltek. A menü húsz deka szalámi, egy tábla csoki, dió, szőlőcukor és kétszersült volt zsírral. A nyugdíjas vásárhelyi barlangász és kis csapatának nevéhez fűződik a Szepesi víznyelő feltérképezése.

Az ismeretlen felfedezésének élménye hajtotta. A veszély sem riasztotta el. – Előfordult, hogy csupán pár percen múlott az életünk. Víz árasztotta el a járatot, az utolsó pillanatban értünk ki a felszínre – mondta Vilma néni, aki a denevérektől sem félt. Sőt! A térképkészítés mellett a denevérekkel is foglalkoztak, azonosító gyűrűvel látták el az állatokat. Ezek segítségével azt is megfigyelték, hogy a denevérek honnan érkeznek Magyarországra. Varsóban és Krakkóban azonosított példányokkal is találkoztak. Vilma néni utoljára 1974-ben járt barlangban. Elmondta, lefelé még könnyen ment, a visszautat viszont már fizikailag nem bírta, ezért úgy döntött, végleg búcsút vesz a barlangászástól.

Hiányolja a hegyeket

Az egykori barlangász ma is őrzi sisakját, amelyre egy denevért festett. Viharverten, de még a karbidlámpája is megvan. Csupán a hegyek hiányoznak neki. Elmondta: tíz éve eljött Miskolcról, de mind a mai napig nem tudta megszokni az alföldi tájat.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsvéti csokidömping: Tigris ül a fűben

Gazdasági válság ide, gazdasági válság oda, a nagy édességgyárak nem húsvéti termékeiken spórolnak.… Tovább olvasom