Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Vincze Gábor, a kétkerekes történész

A vásárhelyi Emlékpont Múzeum történész-muzeológusa, a Deszken élő Vincze Gábor kétkerekű ember. Szakmája mellett a kerékpározás a hobbija. Szegedig mindig biciklivel megy, de nyáron egészen Vásárhelyig teker. Eddigi legnagyobb túrája, az erdélyi 2000 kilométer volt.
Vincze Gábor(50) kétkerekes történész. A vásárhelyi Emlékpont Múzeumnak 6 éve munkatársa, előtte a szegedi egyetem társadalomelméleti és kortörténeti gyűjteményénél dolgozott kisebbségi szakreferensként. Az Emlékpontban a rendszerváltás előtti évtizedek históriáját kutatja, különös tekintettel a népbíróságok működésére, a kolhozosításra, a kuláküldözésre, az állambiztonsági tevékenységre – Hódmezővásárhellyel a fókuszban. Munkahelye és kutatási területe változott, a kerékpárhoz való kötődése nem.

Vincze Gábor
Vincze Gábor
– Békésen nőttem fel, és tulajdonképpen gyermekkorom óta biciklizek – mondta Vincze Gábor. – Először 1979-ben, 17 évesen szántam rá magam hosszabb túrára: Békésről elbringáztam Kolozsvárig és vissza. A mai napig csodálkozom, édesanyám hogyan engedhetett el. Igaz, akkoriban még nem voltak ilyen forgalmasak, zsúfoltak, veszélyesek az utak. Ráadásul románul egy szót sem tudtam, de bíztam benne, hogy mindig találkozom magyarokkal, akik segíthetnek. Így történt.

Legutoljára 2 éve volt romániai, erdélyi túrán, Gyergyószentmiklósra látogatott el, de az esztendők során járt már a Felvidéken és Őrvidéken, vagyis Burgenlandban is. A következő kalandra elképzelhető, várnia kell kicsit, ugyanis tavaly ellopták spéci túrakerékpárját, csupán egy 15 éves darab maradt – hétköznapi használatra.

– A legnagyobb túrámat – mindig egyedül indulok útnak – 1982-ben teljesítettem, akkor 2 hónapig „csavarogtam" Erdélyben, és ezalatt mintegy 2000 kilométert tettem meg. Nem egyfolytában, egy-egy hétre megálltam pihenni barátoknál, ismerősöknél, de így is nagyon emlékezetes marad. Akkor „keveredtem bele" a Mikes-kerékpártúrába – ebből az alkalomból tekertem először és utoljára csapatban –, és ennek köszönhetően jutottam el az egykori országhatárhoz, Gyimesbükkhöz. Jó kerékpárom volt, de az utak iszonyúan rosszak: 20 küllőm bánta. Hazafelé egy idős székely mesterhez fordultam, aki zongorahúrokkal pótolta a küllőket. Nem panaszkodhattam a munkájára, sokáig kitartott.

A „drótszamár" nyergébe nemcsak túrák során pattan, mindennap használja: Deszkról Szegedig mindig biciklivel megy, de nyáron, júniustól augusztus közepéig Deszkről Vásárhelyig teker, ez 3 óra oda-vissza. – Szeretem ezt az időszakot, mert a napi 20 kilométer kerékpározás, Deszktől Szegedig, szinte semmi, olyan, mintha kiszaladnék a boltba.

Olvasóink írták

  • 4. emese03 2012. szeptember 21. 20:42
    „Én Székkutasról járok Szegedre dolgozni 18 éve. Eleinte vonattal-stoppal , aztán busszal-stoppaL , motorral , ritkán biciklivel , manapság kocsival(luxus) DE SENKI NEM ÍRT RÓLAM újságcikket ...nem is nagyon vágyom rá ...teszem a dolgom”
  • 3. UtólagKapitány 2012. szeptember 19. 07:33
    „Népszerűsíteni kellene Vásárhelyen a kerékpározást a többi 50 év körüliek , illetve a fiatalabbak körében is!”
  • 2. Dongó 2012. szeptember 19. 05:45
    „Üdv!
    Minden tiszteletem az Úré, de nem lehetett volna egy helyinek munkát adni itt Hódmezővásárhelyen?
    Tisztelettel: Dongó”
  • 1. abai 2012. szeptember 18. 08:40
    „Ezt a sztorit 2006-ban már itt olvastuk: http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/vincze_gabor_biciklivel_jar_dolgozni/2104451/”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sötét utcák Vásárhelyen

A város számos pontján találtunk rossz út menti lámpákat és kandelábereket. Tovább olvasom