Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Weng a Singben táncol, és gulyáslevest eszik

Vásárhelyen is egyre több üzletet működtetnek kínaiak, akik évek óta itt élnek, és próbálnak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. A vásárhelyen dolgozó Weng kedvence a gulyásleves, a szegedi Sing-Singbe jár szórakozni. Che viszont Szegváron horgászik, és a birkapörköltet szereti. Szerinte Budapest olyan, mint Kína: zsúfolt és füstös.
Hódmezővásárhelyen is számos, kínaiak által üzemeltetett, magyarokat is foglalkoztató üzlet van. Az ázsiai emberek évek óta élnek közöttünk, nem foglalkoztatja őket, hogy honfitársaik szervezett betelepítésével riogatják egymást és választóikat a magyar politikusok. Viszont mindnyájan sajátos módon alkalmazkodnak az itteni viszonyokhoz.

Weng You Cheng és felesége, Lin Qin Yun kilenc éve él hazánkban, és több mint két esztendeje Vásárhelyen. Övék a Hong Kong és a Weng Áruház.

– Szépek, kedvesek az emberek, jól érezzük magunkat, tervezzük is, hogy az egész család utánunk jön – mondta Weng. Jellemző, ahogy a tolmácsolásban egy alkalmazott segített nekünk: szintén magyarul, csak tagoltabban és gesztusokkal kísérve ismételte el a kérdést Wengnek.

– A helyi konyha is finom, ízletes. A gulyásleves a kedvencem, bár be kell vallanom, otthon főként hagyományos kínai ételeket fogyasztunk, és a feleségem készíti el. A mi naptárunk szerint élünk, és van a karácsonyhoz hasonló ünnepünk, ez február 17-étől négy napon keresztül tart. Ilyenkor jókat eszünk, vidám családi összejövetelek vannak, ajándékként pénzt adunk, melyen mindenki azt vehet, amit akar. Tisztában vagyok a helyi, a keresztény ünnepekkel is.

Honfitársaikkal tartják a kapcsolatot, de nem zárkóztak be, sok magyar barátjuk van. Szeretnek táncolni, feleségével általában a szegedi Sing-Singben ropják.

Che Fan – a róla elnevezett áruház tulajdonosa – nyugodtabb típus, szabadidejében szívesen horgászik, Szegváron, mert mint mondja, „ott jó a hal".

Nem lehet tudni, mennyien vannak

A Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatása szerint azt, hogy egy üzletet, éttermet milyen nemzetiségűek – a kínaiakra voltunk kíváncsiak – működtetnek, nem tartják nyilván. Arról, hogy Csongrád megyében mennyi kínai él, a legutóbbi, a 2001-es népszámlálási adatok adnak tájékoztatást. Akkor hatvannyolcan vallották anyanyelvüknek a kínait, a nemzetiséghez tartozónak csak hatvanhatan. Ha a kultúrához, a nyelvhez, a nemzetiséghez való egyéb kötődést is vizsgáljuk, akkor a fenti hatvannyolc hetvenhétre nő, ebből hetvennégyen szegediek, egy-egy vásárhelyi, makói és röszkei. Ezek a számok az eltelt hat év alatt bizonyosan változtak, és azt is meg kell jegyezni, hogy csak a letelepedési engedéllyel rendelkezők kerültek be az adattárba.  
– Vásárhelyt szeretem, Budapestet nem, az olyan, mint Kína: sok az ember, füstös és büdös – fogalmazott frappánsan Che. – Az emberek szimpatikusak, nem szeretik a veszekedést. Viszont nem hallgathatom el, hogy nem pontosak, nem szavatartók. Ha valakivel megbeszélek egy találkát kilenc órára, szinte biztos, hogy nem ér oda időre, és nem is telefonál, hogy bocs, késni fogok. Ha pedig a villanyszerelő azt mondja, holnap jön és elhárítja a problémát, majdnem biztos, hogy a színét sem látom aznap.

A vélemény lehet bántó, de igaz. Che ismer bennünket. Mikor szóba hozom, hogy magyar a felesége – Ilona – és most ötéves kisfiának is vegyes, kínai-európai hangzású nevet Che Arvid adott, elkerekedett szemmel, nevetve kérdezte: „Te mindent tudni rólam, nyomozni utánam?" Imádja a túrós rétest, a töltött káposztát és a birkapörköltet, de inkább a hazai ízek vonzzák. Sok a haverja, és nyelvünkkel is egyre közelebbi barátságba köt: „Magyar nagyon nehéz. Már tíz éve itt, és lassan és így beszélni. De feleség magyar, gyerek magyar, nekem fele – a kezével is mutatta, függőlegesen félbevágva magát – magyar."

Kíván-Csí Ételbár és Gyorsétterem Vásárhelyen kívül Szegeden, Budapesten és Nyíregyházán is várja a vendégeket. A 25 éves törékeny kínai lány, Ni Ya Ya, párjával, Yan Mao Jinnel tulajdonolja.

– Hét esztendeje élünk Magyarországon és még nagyon sokáig fogunk. Hogy meddig? Legalább harminc évig! Igen, a gyerekeink itt születnek majd, de neveken még nem gondolkoztam. Az emberek nagyon kedvesek, aranyosak. Érdekelnek a helyi ízek, szeretem a csontlevest, a töltött káposztát és a halászlét, szegedi módra. De kínai ételt többet fogyasztok. Mert a kínai fűszeres, a magyar zsíros. A lazításból, kikapcsolódásból kevés jut, ingázunk az üzleteink között. Szabadidőnkben Budapesten, kínai tulajdonban lévő szórakozóhelyekre járunk. Magyar barátaink még nincsenek, de biztos vagyok benne, hogy lesznek majd.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tűzoltókkal játszanak

Ha emberélet lett volna veszélyben, a vásárhelyi tűzoltók szívfájdalom nélkül odébb lökték volna az… Tovább olvasom