Jószándék

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, szól a mondás. Ilyen esetekben nem a szándékot kell nézni, hanem a megvalósult tetteket. Valószínűleg a jó szándék vezérli azokat, akik valakinek a személyi igazolványát, vagy valamelyik más papírját megtalálva, lefotózzák azt és felteszik a közösségi oldalra. Segíteni szeretnének ezzel, gondolják jót tesznek ezzel. Hiszen ott többen látják, hátha valakinek a fia, lánya, szülei, barátai meglátják, így eljut az érintetthez. Nem is gondolnak arra, hogy ezzel bajba sodorhatják azt, akinek a személyes okmányait és azon szereplő adatait közszemlére teszik. Sőt nem csak azt a személyt, magukat is. Az okmány tulajdonosának visszaélhetnek az adataival, az aki pedig felteszi valaki másnak a személyi igazolványát, úgyhogy nem takarja ki adatait, az személyes adatokkal való visszaélést, vagyis szabálysértést követ el. Persze mondhatja a jóakaró, hogy ő ezt nem tudta, ám erre van egy másik mondás: a nem tudás, nem mentesít a felelősség alól. Gondoljunk bele, jelentkezik a tulajdonos, átveszi az elveszettnek hitt iratot, örül, hogy meglett. Majd később kiderül, addigra visszaéltek adataival. Ugyanis nevünkkel, lakcímünkkel regisztrálhatnak helyettünk bármilyen oldalra tudtunk nélkül. Az internetes szokások átalakulásával természetessé vált a közösségi oldalalakon való fénykép megosztás, valószínűleg ezért tűnik egyszerűbbnek ide feltenni a talált dokumentumot. Holott van más megoldás is: leadni a megtaláláshoz közel eső intézménybe, boltba, vagy ami a legbiztosabb bármelyik kormányablakban.