Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 16°C | 29°C Még több cikk.

''…ne is egyék!''

"A bagóról lesz most szó, ráadásul két fölvonásban, meg arról, hogy én is tudok közmondásokat kifacsarni. A rádióban hallottam harmadnap, hogy egyre ritkábban használják a fiatalok az igazságba kövesedett bölcsességeket, de megcsavarni nagyon tudják. „Íme, bizonyság isten előtt", akár fiatal is lehetnék."
A bagóról lesz most szó, ráadásul két fölvonásban, meg arról, hogy én is tudok közmondásokat kifacsarni. A rádióban hallottam harmadnap, hogy egyre ritkábban használják a fiatalok az igazságba kövesedett bölcsességeket, de megcsavarni nagyon tudják. „Íme, bizonyság isten előtt", akár fiatal is lehetnék.

Az első fölvonás. Még mindig csatornáznak a kertünkben. Három hajdúsági legény cserélgeti az akna dögnehéz betonfödelét vasból valóra. Mondom az egyiknek, akár Toldi Miklósnak is elmehetne, úgy emelgeti és hajigálja, mint az tette a malomkővel. Nekem mozdítanom is nehéz lenne, gondolom, azért csereberélik még átadás előtt, ő meg nyögés nélkül a kerítésen is átdobja. Van itt erő, ne mondja senki, hogy puhány a mai fiatalság. Jó szándéktól eltelve inteném azért, ilyen erőfeszítések közben nem a legjobb, ha szája sarkában ott a cigaretta. Malomkőhöz és csatornafödőhöz oxigén kell, nem bagófüst.

Már az utcán győzködjük egymást, szomorú jövőjét előre látva elsütöm nagyszerű sebészünk nem éppen vigasztaló igéjét is: abban bízhat, előbb elviszi a tüdőrák, minthogy neki kelljen levágnia a lábát. Annyira beledöbben a másik kettő is, rémületében mindegyik kitoldja egy-egy füstölővel a száját. A Toldi-utód meg azt mondja, anyatej helyett is pálinkával itatták, és pipáltatták is hozzá. Náluk ez volt a szokás, és ritka eset, hogy megérjék az enyémhez fogható életkort.

Szomorú útravaló akármelyik gyereknek.

Látván láttam, nem a hittérítés ideje jött el, csak azért hajtottam a magamét, hogy a háromból legalább egynek jusson eszébe majd, és addig dobja el a bagót malomkövezés közben, amíg nem késő. Visszakérdeztek, persze: maga sose szívta? Katonáéknál se? Ott én is belekaptam, mert úgy meghajtottak bennünket a jutasi őrmestereket is hajazó tizedesek a béketáborból, amikor tíz perc szünet adódott, el ne aludjak. Aztán elajándékoztam a rendes ellátmányt is.

A második fölvonás. Újraavatták a Kass Galériát. Annyian voltunk, cipőkanállal se fért volna be több. Bennszorult a kánikulai meleg is, és mi is fűtöttük még pihegésünkkel. Néhányan szinte kirobbantunk a friss levegőre, amikor kimondták a nagyszerű áment. Jani komám inge elöl is, hátul is csuromvíz volt. Biztosan izzadt lejjebb is, de ilyen emeltszintű szép ünnepségen nem illik lentebb részleteznem. Mondom is neki, jól meghíztál, amióta nem láttalak.

Intelem volt most is szavamban, bár utazósúlyom miatt túl sok jussom nekem sincsen rá. A szódavíz fogyaszt legjobban, de se előtte, se utána nem szabad enni egy falatot se. Aki drágállja, vagy a buborék is ártalmára van, a tiszta csapvíz is ugyanúgy megteszi. Legyezi magát Jani, és mellé legyinti a magyarázatot: elhagyta a bagót, azért fújódott föl ilyen hamar.

Azonnal eszembe jutott a közmondás, csavartam is rajta azon nyomban egy nagyot: aki nem bagózik, ne is egyék! Annyit semmi esetre se. A nagy meleg tehette, eszem tokjában a kerekek is gyorsabban forogtak? Úgy hányta a szikrát, mint a sarokköszörű.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Élni, és élni hagyni

"A rádió egyik szombat délutáni műsorában hallom, ökofalu épül valahol. Az ökológia szóból… Tovább olvasom