Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

A balatoni fogas

"A fene nagy nosztalgia beszél belőlem, pedig ötven évvel ezelőtt vizsgáztam is nagy szovjet példából. A vasutakat is föl akarták szedni, mert azokat még a cári időkben rakták le. Hasonló válthatnék dolgozik bennünk is, akármerre forgatjuk fejünket, ezt látjuk."
A fene nagy nosztalgia beszél belőlem, pedig ötven évvel ezelőtt vizsgáztam is nagy szovjet példából. A vasutakat is föl akarták szedni, mert azokat még a cári időkben rakták le. Hasonló válthatnék dolgozik bennünk is, akármerre forgatjuk fejünket, ezt látjuk.

Szép üdülőjük volt az újságíróknak Széplakon, ahogy minden valamire való cég igyekezett megvetni a lábát a Balaton partján. Gyerekeinkkel is sokszor megpihentünk ott, később unokánk is tapasztalta. Pár éve bezárt már, csak a gaztenger hirdette a magyar tenger varázsát. Kikopott volna belőlünk a piaci érzékenység? Gyáróriások mentek tönkre évtizedes halódásban, és én ezt sajnálom? Ezt is. Igaz, kisüzemi módszer csak, amit én művelek a kertünkben, de akárhányszor láttam, ez jutott eszembe. Őszibarackfáink kora be van határolva, de én úgy garantálom a folytonosságot, hogy két régi közé ültetem az újat, jó előre gondolkodva már a világ múlásán, és csak akkor emelek fejszét a régiekre, amikor terem már az új nemzedék.

Azt gondoltam, addig hozhatná a régi épület is a tőkét, amíg az új épületek el nem készülnek. Tervezői lelemény kellene csak hozzá. Idén aztán megrökönyödve láthattuk, minden ház minden emelete eldózerolva, presszóstól, tekepályástól, és veszve van a hadsereget is eltáplálni tudó konyha és ebédlő is. A fűben heverő Betonfenekű Lujza szobra maradt csak meg, és az Orion névre hallgató körpresszó. Akkortájt mutatta a televízió az Orion űrhajóról szóló sorozatát, amikor építették.

Kajla fejemben a félrevezető hamisság jelképe lett ez a körcsoda. Itt próbálta belénk tölteni 1986-ban a pénzügyminisztériumi főosztályvezető – akiből két ciklusban is miniszter lett később –, az újgazdagok ugyanolyan büszkék lesznek majd, hogy adózhatnak, mint a virilisek voltak. Egetverő ellenzékiségem beleveretett a kemény betonba, mert azt mertem jövendölni a svéd adórendszer honosítására, hogy az egyszálbélű honpolgár fizetési jegyzékével hozzá lesz láncolva az adóhivatalhoz, de a gazdagok kifürdik magukat. Bosszúm is az egeket veri, az illető nevét se vagyok hajlandó leírni azóta. Meg is érdemli az épület, hogy – korszakos szóval szólva – böszmeségeink példájaként álljon sokáig még.

A telek lábjában szépen föstött tábla hirdeti, mi lesz itt, ha befejeződik az építkezés. Tíz darab ötemeletes, tetőteraszos, körpanorámás üdülő képe díszeleg, magánklinikával és belső vitorláskikötővel kiegészítve. Kinek van manapság annyi pénze, hogy az évek hosszú során elmaradt hasznot se firtatja senki? Úgy hallom, holland befektető vette meg a terjedelmes telket. Gondolom, világcég lehet, és onnan szervezi vendégeit, ahonnan tudja.

Biztosan kukac lesz a horgon a balatoni fogas is. Az éttermek legkívánatosabb gyöngye. Csak avval akarom kiegészíteni kendőzetlen nosztalgiámat, hogy orozva végigjártam a hatalmas parcella régi útjait, és az Orion lépcsejénél találtam egy igazi balatoni fogast. Nem tányérra való ugyan, valamikor kabátot és kalapot akasztottak rá. Egyetlen kampó csak, de elhoztam emlékbe. A híres szegedi madzagvasút talpfájának szorító csavarját is őrzöm még.

Hogyan is mondhatta volna Rózsa Sándor? Rettenetös jussom van rá.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Babika

"Csörög a telefon. Mielőtt szétrepesztené a dobhártyámat, fölveszem, és recsegő, mekegő, dörmögő… Tovább olvasom