Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 5°C | 10°C Még több cikk.

A békétlenség marad

"A demokrácia beleharapott a saját farkába. Néhány százan vagy akár néhány ezren évek óta szabadon szórakozhatnak úgy, hogy szétrúgják a többség ünnepeit. Elintézték megint, hogy október 23. ne a méltóságteljes emlékezés, hanem a gyűlölet napja legyen."
A demokrácia beleharapott a saját farkába. Néhány százan vagy akár néhány ezren évek óta szabadon szórakozhatnak úgy, hogy szétrúgják a többség ünnepeit. Elintézték megint, hogy október 23. ne a méltóságteljes emlékezés, hanem a gyűlölet napja legyen.

Az egyik televíziós műsor vasárnap esti felmérése szerint az emberek 90 százaléka tartott rendbontástól, utcai zavargásoktól, s mindössze 10 százalékuk gondolta úgy, hogy békés lesz az ünnep. Márpedig ha az emberek többsége fél ettől a naptól, akkor azt mindennek lehet nevezni, csak ünnepnek nem. Nem is volt az, a mostani sem.

A rendszerváltást követően először szegény ötvenhatosok kaptak össze azon, hogy ki az igazabb közülük és ki nem. Szánalmas vitákba keveredve egymással, saját maguk végezték el ötvenhat előkoptatását. Aztán az évek során valamennyire összemegbékültek, vagy belefáradtak a saját indulataikba. Közben aktivizálódott a politikai osztály is, pártok, politikusok, értelmiségi és kommunikációs holdudvaraik valamennyi ünnepünket széthasították enyémre, meg tiédre, az embereket felosztották „mifélénkre" meg „azokra". Aki valaha tanult pszichológiát, tudja, ennyi útmutatás bőven elég ahhoz, hogy az emberek egyik csoportja meggyűlölje a másikat. (Ismert pszichológiai kísérlet, amikor a tanár azt sugallja a diákok egy részének, hogy fekete szemű osztálytársaik alávalóbbak, tehetségtelenebbek mint ők – az előbbiek rövid időn belül elkezdik szörnyen utálni az utóbbiakat, kiközösítik őket.) Hasonlóról lehet szó akkor is, amikor a személyiségfejlődésükben valószínűleg megrekedt emberek – mert minek is nevezhetnénk azokat, akik demokráciában, szabadságban és függetlenségben forradalmárosdit akarnak játszani – üvegekkel, kövekkel, Molotov-koktélokkal támadnak mindenre és mindenkire ami és aki nem tetszik nekik. Ahogy láthattuk, most már nemcsak az állami rendezvényeket kell védeni tőlük, de a Fidesz-nagygyűlést is.

Amilyen kontrasztos volt úgy hallgatni az Egmont-nyitányt az Operaházból, hogy közben a képernyő alján futó a szalaghírek a közeli, Nagymező utcai összecsapásokról szóltak, ugyanilyen bizarrnak éreztem mondjuk Wittner Mária kettős beszédét is. Az egyikben – árpádsávos zászlók és fekete bakancsos gárdisták karéjában – átkait szórta a mai elnyomókra, pár órával később emlékező szavakat mondott a Fidesz-nagygyűlésen. Melyik az igazi? Kinek melyik.

Végighallgattam a többi ünnepi beszédet is. Ugyanúgy forgolódva tértem nyugovóra este, mint egy évvel ezelőtt: ötvenhathoz illő méltóság és egymás iránti tisztelet helyett békétlenség. Megint. És ezt én mint egyszerű magyar állampolgár mélységesen szégyellem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katarzis

A jobboldalon az a helyzet állt elő, hogy aki a szélsőjobbot támogatja, az egyben a kormányt is előnyös helyzetbe hozza ellenzékével szemben. Tovább olvasom