Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

A boldogság nyomában

"Az ötvenkilós hölgy mindennap edz, hogy jó kondiban legyen, és bevegyék a seregbe."
Manapság már se szeri, se száma az olyan családoknak, amelyeket csupán egy hajszál választ el a hullámpapírtól vagy a hajléktalanszállók nyomorától. Tucatjával lehetne írni szánakozó riportokat csődbe jutott szerencsétlenekről, akik nemcsak munkájukat, hanem lakásukat is elvesztették, most pedig kétségbeesetten kapkodnak segítségért. Ilyen lehetne a vásárhelyi Borsodi család is, ahol az apa egy agydaganat miatt lerokkant, feleségét pedig – létszámleépítés miatt – elküldték munkahelyéről. A segélyek nem elegendők a négy gyerek nevelésére, ráadásul a hiteltartozás miatt a bank is kopogtat az ajtón. De Borsodiék története mégsem egy a sok közül.

A tengerentúlon a boldogságra való törekvés minden amerikai alkotmányos joga. Ha szorgalmas vagy és tehetséges, akkor senki nem akadályozhat meg abban, hogy érvényesülj. A hollywoodi filmgyárak ontják a happy enddel végződő, „küzdeni érdemes" produkciókat. A magyarok többsége szerint ilyen csak a moziban létezik.

Néhány éve hatalmas kasszasiker volt A boldogság nyomában című, valós történetet feldolgozó film. Az Oscar-díjra jelölt produkció az afroamerikai Chris Gardner küzdelmeit mutatta be. A munkanélküli férfi egyedül maradt kilencéves fiával. Hajléktalanszállókon aludtak, és ingyenkonyhákon ettek. Csodával határos módon Gardner gyakornoki állást kapott, és egyre feljebb kapaszkodott a ranglétrán. Eltökéltsége és már-már emberfeletti képessége, amivel az életét irányítani tudta, meghozta gyümölcsét: olyannyira sikeres lett, hogy saját brókercéget nyitott, Gardner Rich és Társa néven.

A Borsodi családé is egy amerikás történet. Anett, a feleség elhatározta: beáll katonának. Az ötvenkilós hölgy mindennap edz, hogy jó kondiban legyen, és bevegyék a seregbe. Uralkodni tud elkeseredettségén. Csak az biztos: nem adja fel. Még akkor sem, ha a toborzóirodán azt a választ kapja, hogy létszámstop miatt nincs felvétel.

Borsodiék is, akárcsak Gardner, loholnak a boldogság nyomában, ami nem dollárban vagy forintban mérhető. Inkább, hogy megállják a helyüket szülőként és emberként. Ettől lesz a vásárhelyi család küzdelme olyan nemes, mint egykor Chris Gardneré volt. Azé a brókeré, aki megvetett feketeként a siralom völgyében is meg tudta csinálni a szerencséjét.

Olvasóink írták

  • 2. EAM 2009. augusztus 27. 23:19
    „Szomoru.
    Szomoru, hogy egy felesegnek kell elmenni katonanak, hogy a csaladrol gondoskodni tudjon.
    Szomoru a ferj betegsege, de meg szomorubb
    a tarsadalom betegsege...........................!”
  • 1. theseus 2009. augusztus 27. 10:46
    „A film tényleg jó volt, de a két eset között elég nagy különbségek vannak, aminek a boncolgatásába most inkább nem mennék bele.
    Akárhogy is, jó lenne, ha nem Amerika sötét oldala fenyegetné egyre jobban a magyar családokat, hanem az ottani középosztály magas életszinvonala, jóléte lenne a követendő és egyre inkább elérhető példa.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Woodstock köpönyege

"Akkoriban volt mi ellen lázadni, és voltak olyan korlátok, amelyeket feszegetni lehetett." Tovább olvasom