Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

A cápa uszonya

"Ritkán ülök le a televízió elé. A híradót végignézem, néha többet is egymás után. Amikor azonban leülök, sajnos, föl kell srófolnunk a hangerőt. Ami nekem éppen csak meghallható, az a páromnak már keserves üvöltés."
Halmozom az élvezeteket. A minap a szemet csomagolták be, most viszont az egyik fülem süket, a másik meg alig hall? Aki még tudja, tanuljon tőlem.

Azon kaptam magamat, körülöttem csak motyognak az emberek. Rájuk is szóltam: ne motyogj! Mit ád Isten, most meg nekem mondják, hogy ne motyogjak.

Ritkán ülök le a televízió elé. A híradót végignézem, néha többet is egymás után. Amikor azonban leülök, sajnos, föl kell srófolnunk a hangerőt. Ami nekem éppen csak meghallható, az a páromnak már keserves üvöltés. Szerencsére közel a segítség, azt mondja az egyik reklám, vegyük meg ezt meg ezt, fújjuk a fülünkbe, és kitisztul a világ hangja.

Gyanús ugyan, ha reklámozzák, de az is lehet, ez kell nekünk.

Be a patikába, ki a patikából, fölszerelem a kis flakonra a fúvókát, és ahogy a sillabusz mutatja, zutty bele a jobb fülembe. Nem takarékoskodtam vele, a jó alvázmosáshoz is bő lé kell, hogyne kellene a fölsőhöz. Aztán a bal fülembe is belelövelltem. A szimmetria kedvéért. A józan ész azt diktálja, meg kellene várnom, mi lesz az elsővel, de hitvány kupciher lennék, ha kihagynám. Egy jó nagy zutty hadd menjen oda is.

Ettől aztán olyan dugó maradt a fülemben, amilyet tengerben úszkálva szerezhet az ember. Ez történt csütörtökön, de még pénteken is fél lábon ugráltam, hogy kicsaljam belőle. Zötyögtettem szombaton is, vasárnap is. Hétfőre virradó éjjel végre elkezdett szivárogni belőle. Nem mértem se grammra, se köbcentire, de saccra is megállapítottam, annyit én nem tudtam belefröcskölni, amennyi kijött. Tehát szépen szaporodik.

Legyen türelmes az ember, ha magán kísérletezik, egyszer minden tartály kifogy. A baj csak az, már fájni is kezd. Nincsen mese, orvos kezére kell adnom. Elmentem Éva asszonyhoz, de elvittem a flakont is. Többször imába foglaltam már a nevét, teljes a bizalmam. Ránézésre azt mondja, ez is tengervízből való, akár az orrba fújó. Az a jó benne, hogy nem árt.

– Nana! – mondom. Belesüttet a fülembe, és föltételezi, fülzsír van benne. Kétszer megszívatja hatalmas kirurgus-föcskendőjét, bele is zúgatja mindet, de tiszta víz jön ki belőle. Csak nem gombát termelek a fülemben? Szivornyával kitisztítja, és azt mondja, nem gomba, hanem más. Valami fertőzet. Másnap is generáltisztítás, harmadnap is. Lázam is lett, ha nem is egetverő, és a szívem szava is ott dörömbölt a dobhártyámon. Délutántól kezdve nagyon fáj már, kínos lett az éjszakám is. Fülkaparékot vett, és elküldte kitenyészteni.

Az is feneség a dologban, ha jobbról köszön valaki, én balról hallom. Csak nem parlamenti politikussá akarnak átállítani? Sajnos, a kamion dübörgését is balról hallom, pedig jobbról jön. De jó, hogy a szememre hallgatok, nem a fülemmel nézem! A patika is útba esik. Már a tengervíz duplájánál is többet eldőzsöltem. Csak el ne verjem a kódisnyugdíjamat!
És ha poshadt az ártatlan tengervíz? Akár a döglött cápa uszonya is belekerülhetett.

Kellett nekem rohamsisak!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Láthatatlan ünnep

"Amióta pedig hivatalosan is forradalomnak és szabadságharcnak minősítik a szónokok, láthatóvá lett… Tovább olvasom