Délmagyar logó

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 13°C | 25°C Még több cikk.

A csapatok készen állnak

"Hiányzik az a párbeszéd, amelyiknek a végén esetleg valaki úgy állna fel: meggyőztetek, aláírom, hogy bizonyos kérdésekben igazatok van. Ugyanezt látni a politikusi vitákban is: a felek elbeszélnek egymás mellett, ha stúdióban ülnek, ha meg közös fórumot próbálnak tartani, akkor a közönség pfújol."
Mint egy klasszikus állóháborúban, amelyben a frontvonalak akár évekre megmerevedhetnek, úgy állt be mára a két nagy párt biztos szavazótábora. Mindenki tudja, aki politizál, hogy kollégája, szomszédja, barátja merre húz, és ennek megfelelően, kissé finomítva mondja meg a véleményét, vagy egyszerűen meg se mondja.

Meggyőzni, rábeszélni, átállítani a piros térfélről a narancsszínűre, vagy fordítva, senki se akarja a másikat. Mert reménytelen vállalkozás lenne.
Nem volt azonban ez mindig így. A négy évvel ezelőtti választási kampányban – ha még átlátunk egyáltalán a „múlt ködén" – vérre menő küzdelmek zajlottak, családok szakadtak ketté, évtizedes barátságoknak lett vége – mindörökre. Vitáztunk reggel, a villamosmegállóban, délben, a menzán, délután és este, sörök, melegszendvicsek mellett. És kivetkőztünk önmagunkból, és azt gondoltuk, hogy lehet a másik olyan hülye, hogy nem látja, amit pedig a vak is lát. És jött a kokárdás időszak, amikor egyik napról a másikra a társasházi, máskülönben csak köszönőviszonyban lévő szomszédok kezdtek el furcsán nézni egymásra.

Az egyikben azért omlott össze a világ, mert a másik autójának antennáján egy hónapon át a nemzetiszínű szalagot látta, a másikban meg fordítva: mert kedves, segítőkész szomszédjáról hirtelen kiderült, „nemzetietlen" gondolkodású.

Négy évvel ezelőtt elvált, mint az ocsú a búzától, hogy ki miféle ember – a másik szemében. A választásokat, az utána tartó hisztériás fél évet aztán mindenki túlélte, de senki sem lett már ugyanaz, aki korábban volt. Nemcsak a durva, sértegetésbe torkolló viták fogytak el, hanem az értelmes, fröccsözés alá kívánkozó beszélgetésekkel is szegényebbek lettünk. Hiányzik az a párbeszéd, amelyiknek a végén esetleg valaki úgy állna fel: meggyőztetek, aláírom, hogy bizonyos kérdésekben igazatok van. Ugyanezt látni a politikusi vitákban is: a felek elbeszélnek egymás mellett, ha stúdióban ülnek, ha meg közös fórumot próbálnak tartani, akkor a közönség pfújol. Ezért aztán nem is nagyon próbálkoznak a nyilvános megmérettetéssel.

A csata időpontját kitűzték, a harci riadókat megfújták, mi pedig – immár hallgatag – csapatokba rendeződtünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helyi érték

"Most, 2006-ban az ellenzékiek a kormányra fogják minden bajukat, a kormánypártiak magukat dicsérik… Tovább olvasom