Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

A francia vasút más

"Mostanáig azt se tudtam, hogy francia kottára járna az eszem. A szokatlanul hűvösnek beharangozott, idétlen nyári forróság teszi. A pályavasutasoké pedig osztrákra és németre forog. Mert ott ritkábban vannak döglesztő melegek?"
Mostanáig azt se tudtam, hogy francia kottára járna az eszem. A szokatlanul hűvösnek beharangozott, idétlen nyári forróság teszi. A pályavasutasoké pedig osztrákra és németre forog. Mert ott ritkábban vannak döglesztő melegek?

Elfogott az aggodalom, amikor azt mutogatták a képernyős csatornák, hogyan zuhanyoztatják a síneket. Mert egybehegesztették ugyan őket, de a fizika akkor is fizika. Jobb a bajt megelőzni. Nehéz pillanatokban szeretek kitalálni mindenféle világmegváltó dolgokat. Azon rágódtam, a vízzel hűtés nem lehet annyira biztonságos, ráadásul drágán mér a vízóra, és külön szolgáltatások kellenek hozzá. A legnagyobb hibát abban láttam, hogy a vasút első századában a sínek vége függőlegesen volt levágva. Kattogtak a kerekek, télen jobban, nyáron alig, ezt akarták megszüntetni az egybehegesztéssel. Ehhez persze egész sor újítás kellett.
A talpfákat feszített beton aljzatokra cserélték például. Már-már azt hittem, nekem jut eszembe egyedül, hogy ferdén vágnám le a végeket, ahogy például a szalámit vágják. Egymás mellé csúsztatnám a két ferde végű szalámit, ahogy például a váltók szárnyai is dolgoznak.

Kinőttem már egy csomó hebehurgyaságból, elkezdtem keresni a hozzáértő fejeket. A pálya-fővasutashoz is eljutottam. Kedves volt, szolgálatkész és nagyon okos. Zuhanyként öntötte rám a fontos tudnivalókat. Azt például, hogy a vasút nem locsolja a sínjeit, az a városi közlekedés szokása. Meg azt is, hogy nem robbannak szét a nagy melegben se, legföljebb fölpúposodnának itt-ott, ha nem vigyáznának. Tizenöt-húszfokos sínhőmérsékleten hegesztik össze őket, de ötvenöt fokot is mértek már, szintén a síneken. Soha ki nem találtam volna, hogy ez hatvannégy tonnás nyomást jelent, hosszában. Uramisten, mennyi lehet a hatvannégy tonna!

Ha fodrosodna a pálya, lassúbb járatra kapcsolnak a masiniszták, és jobban figyelnek. Visszakalapálni természetesen nem lehet, egyszerűen kivágják az elformálódott darabot. Erre álltam elő ferdeségeimmel. Ha bizonyos helyeken ilyeneket építenének be, a legnagyobb kényelemmel siklana minden szerelvény. Föl van ez már találva, hallottam, a hidaknál alkalmazzák is. Maga a híd is ismeri a dilatációt, de a rajta futó vágánynak is igazodnia kell hozzá.

Ha már egyszer föl van találva a spanyolviasz, más ember lelombozódna, én körbeszaladnám örömömben a földgolyót. Egy kicsit ugyan kiigazítottak, mert a ferde se ferde. Hiperbolaszerű görbületbe gyalulták. A lényeg az, hogy el tud mozdulni az egyik sínnek a vége, a másik viszont nem. Melegben megnyúlik, hidegben összehúzza magát. Mire telefonon egymás markába csaptunk volna, hangos heurékát kiáltva, egy kicsit le is hűtöttek. Az unió egyre közelebb préseli ugyan egymáshoz az országok technikai szokásait is, de ez még a jövő zenéje lesz. Ha lesz egyáltalán.

És ekkor csöppent belém a meglepetés. A franciák már áttértek az én módozatomra, pedig egy szóval se mondtam nekik. Nyolcszáz méterenként iktatnak be csúszkálós darabokat. A MÁV csak nálunk jelenti a Mászunk, Állunk, Várunk szentháromságát. A magyar vasútnak ez még drága. Mi jól megvagyunk az osztrák meg a német példával. Eleitől fogva.
Forró fejem nagy melegben katasztrofális fodrosodásra kapcsol. Most előállni ezzel az ötlettel, amikor legjobban le vagyunk gatyásodva? Ez már közelíti a hőgutát. A koponyámban is púposodnak a vágányok. Mit akarhatok világnagy ötletemmel? Csak elmondani, hogy megszületett. A franciáknál már föl is nőtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

III/III-asoktól a besúgókig

"„Hülye vagy, a legtöbb ügynök köztünk van!" Ez a mondat 1992-ben hangzott el egy MDF-es… Tovább olvasom