Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

A fűrész lenyomata

"Korunk udvari bolondja a humorista. Ahogy a királynak a szemébe is mondhatta az igazságot csörgősipkás mindenese, úgy mondhat ki némely igazságokat a szófacsarászati férfiú is."
Korunk udvari bolondja a humorista. Ahogy a királynak a szemébe is mondhatta az igazságot csörgősipkás mindenese, úgy mondhat ki némely igazságokat a szófacsarászati férfiú is. Oldalhajtása volt ennek az öregátkosban az az ember, aki végighirigelte a kulákpöröket, aztán, mintegy megtérve, átvádolt az Érem harmadik oldalára. Nevét azért nem mondom ki, mert első beosztása is evvel járt.

Valamelyik néhai humoristánk találta ki ezt is. Mátyás király színe elé kérte magát egy atyafi, és azt állította, ha a fölség leül fadoboza elé, amelynek az egyik oldala üvegből van, meglátja azt is, ami a föld túlsó felén történik. Igaz, akkor még igazándiból nem is létezett a Föld túlsó fele, de a lényeg az, a király menten lecsapatta a fejét. Hogyan is képzelhette volna bele magát a televíziózásba?

Mostanában viszont első számú fogyasztási cikkünk lett a képernyő. Amit rólam mutat, visszavisz tizenhat éves koromba. Gimnazista voltam, mai szóhasználattal a minimálbér alatt. Nyáron fát vágni jártam az erdőbe, fűrészt és fejszét jól ismertem tehát. Huber Bélával délutánonként, kollégiumi kimenőnk idejére téli tüzelő fölvágását vállaltuk némelyeknél.

Sípos úrnál is például, aki a gimnáziummal szemben irkákat, tollat és tintát árult. Később a Tüzép akkori vezetőjéhez is meghívást kaptunk, és ott le is ragadtunk. Volt egy eszes fia a főnöknek, aki tanulásban mérhetetlenül lusta volt, más észjárásban viszont förtelmesen fürge. Az ő házitanítói lettünk, váltott állásban. Egyik nap Béla terelgette a jóra, a másikon én. Most azonban maradjunk a fűrészelésnél még.

Hideg ősz volt, és mi húztuk a nagybőgőnek, brúgónak is nevezett keresztvágó fűrészt. Meglátva dacos igyekezetünket Sípos úr, odajött hozzánk, és kikérte kezeimből az egyik végét. Termetre is kisebb voltam, jó szívvel engedtem kedvtelésének. Szépen fölültem a bakra, az ölfára, hogy ne mozogjon. A feneség csak az volt a dologban, hogy előtte jól megizzadtam, ültömben viszont kezdett rám hűlni ingem és gatyám.
Jött a karácsonyi szünet, utolsó órákon én búcsúzkodtam kenetes szavakkal a tanároktól, a nem feleltetés reményében. Piroska nénitől is, aki talán még puszit is adott, de bele is rémült mindjárt. Dezső, te beteg vagy! Mars orvoshoz, de azonnal!

Lázamat érezhette? A várólista se volt akkor még föltalálva, mentem tehát. Meg is állapították, hogy tüdőgyulladást kaptam. Kanalas orvosságot is adott rá a patikus, az egész karácsonyi szünetet ágyban töltöttem otthon. Szénszünettel volt kombinálva akkoriban a karácsony, mire az elmúlt, meg is gyógyultam. Tüdőszűrésen egyszer-egyszer még megemlítődött, hogy valami történt velem, de az utóbbi tíz évben már szóba se jött. Rutinvizsgálat küldött el a napokban átvilágításra – politikairól fél szó se essék! –, és mit ád Isten, megint előjött a lenyomata. Képernyőn küldték át a vérnyomásomat gondozó professzorhoz.

Milyen is az emberfia? Úgy látszik, holtáig őrzi ifjúsága botlását. És senkinek nem ütheti le a fejét.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Árulkodó gágogás

"Félretesszük félelmeinket, nem ezen a napon akarjuk meglelni minden földi rejtélyünkre a választ,… Tovább olvasom