Délmagyar logó

2017. 05. 30. kedd - Janka, Zsanett 14°C | 29°C Még több cikk.

A jövő végre elkezdődött

"Váltott a Fidesz nemrégiben Szegeden, majd péntek este a megyében is. Embereket és – vélhetően – stílust egyaránt. Hosszú folyamat végére került pont, a szegedi jobboldal az országos átlaghoz képest alacsony népszerűségének magyarázatára végre nem vétkeseket keresett, nem összeesküvés-elméletet gyártott, hanem önmagába nézett és cselekedett."
Váltott a Fidesz nemrégiben Szegeden, majd péntek este a megyében is. Embereket és – vélhetően – stílust egyaránt. Hosszú folyamat végére került pont, a szegedi jobboldal az országos átlaghoz képest alacsony népszerűségének magyarázatára végre nem vétkeseket keresett, nem összeesküvés-elméletet gyártott, hanem önmagába nézett és cselekedett.
Szeged a vidéki nagyvárosok közül egyértelműen a Fidesz egyik leggyengébb bástyájának számít a 2002-es választások óta. Persze nem véletlenül. Jellemző, hogy az akkori városi vezetők közül ma már egyedül az expolgármester, Bartha László politizál aktívan, ő is két kézzel kalimpál a felszínen maradásért, egyre kevesebb sikerrel. A többiek távoztak, nem egy közülük minél gyorsabban, és minél távolabbra.

Ők és társaik 2002 óta teli torokból szidtak mindent és mindenkit a kialakult helyzetért – kivéve persze önmagukat. És ha Budapestről megkérdezték, miért ér el oly gyenge eredményt a párt a városban az 50 milliárdos korábbi állami támogatás ellenére, akkor azonnal jött a válasz: a helyi média kereszttüzében nem lehet egyről kettőre jutni. Hogy a – jóindulattal – közepesen politizáló, széthúzó és minősíthetetlenül kommunikáló korábbi városvezetést határozott, erős kezű, látszólag egy irányba tartó, rendkívül hatásosan kommunikáló váltotta? Hogy a választásokon a hét megyei választókörzetben mindössze kettőt nyert az MSZP és ötöt a Fidesz – akkor talán erről is tehet valamit az a sokat szidott helyi média? Hogy abban a bizonyos kettőben Újhelyi István Rákos Tiborral, illetve Botka László Bartha Lászlóval állt szemben, azaz borítékolni lehetett a fix egyest? Erről mélyen hallgattak.

A következő időszak a kapkodásé volt. A megújulást siettetők nyomására a Fidesz élére Szegeden 22 éves fiatalembert neveztek ki, a megyei és a megyeszékhelyi pártszervezet öt-hat irányba húzott, Botkáék pedig karba tett kézzel mosolyogtak azon, hogy gyakorlatilag számot tevő ellenzék nélkül kormányoznak.

Aztán amikor a Fidesz által nemrégiben megrendelt közvélemény-kutatás számokkal is bizonyította az eredménytelenséget, akkor végre rájöttek az érintettek (lent is, fent is): talán ők is hibáztak valamicskét. És végre léptek! Ismert, egyértelműen jobboldali kötődésű, közkedvelt üzletembert, Oláh Jánost választották szegedi elnöknek. A megyei első ember a helyi jobboldal egyik legsikeresebb politikusa, Vásárhely első embere, Lázár János lett. A szegedi frakciót a mértéktartó, de kritikus Szöllősi Béla vezeti. A két budapesti, „előretolt középpályás" (elvégre a párttól sem a labdarúgás, sem a hasonlat nem áll távol) pedig Nógrádi Zoltán és Dobó László. Előbbi, miután Mórahalommal elért mindent, amit egy ötezres várossal lehetett, joggal pályázik kormányra kerülés esetén valamelyik tárcára, utóbbi pedig a Fidelitas színeiben egyre gyakrabban jut szerephez országos témákban.

Azaz: a jövő késve bár, de errefelé is elkezdődött. És ezt a semleges szemlélő örömmel üdvözli. Hiszen a rendkívül megerősödő, a belviszályokat félretevő helyi jobboldal a vitathatatlanul izmos baloldalt is mértéktartóbb, átgondoltabb politizálásra készteti, mivel szigorúbb a kontroll. És ha mindkét politikai irányvonal egyre nagyobb súllyal nyom a latban saját országos szervezetében, azzal a megyei polgár csak jobban járhat.

Márpedig ez a lényeg.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább olvasom