Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

A kacsamama, meg a párja

"Micsoda csoda ez a világ! Benne az ember is. Először képes volt tönkretenni a Holt-Marost avval, hogy beleengedte a kertészeti termálkút vízét. Menekült belőle minden eleven teremtmény, csak a partján lakó ember nem menekülhetett."
Micsoda csoda ez a világ! Benne az ember is. Először képes volt tönkretenni a Holt-Marost avval, hogy beleengedte a kertészeti termálkút vízét. Menekült belőle minden eleven teremtmény, csak a partján lakó ember nem menekülhetett. Emlékszem rá, Géza Tanár Úr bekocogott a Sajtóházba, előadni panaszát, mert azt hitte, ekkora disznóságra az újság a legjobb orvosság. Hosszú évek óta elrebesgettem többször is már, választást nyerne az a polgármester, aki rendbe hozatná a medrét.

Annyira tiszta már a víz, visszajött bele a hal, partjára a tücsök és a bogár, és ott csoportosulnak a vadkacsák is, ahol naponta tekerem a biciklit. Jószívű ember szándéka is benne van, a sarok lakója időnként fogja a takarmányos vödrét, és szór nekik valamit. Van, aki abban leli gyönyörűségét, hogy a macskákat eteti messziről cipelt koszttal, és ilyen is van. A kacsamadár mindenestre csupa figyelem, észreveszi, hogy gondolnak rá. Ha el is ruccan időnként egy kis kirándulásra, etetési időre visszatér.

A halféle, a tücsök és a bogár, meg a kacsanépség – szép sora a táplálékláncnak. Egyszer azonban fölütötte a fejét egy csavargó embercsapat is, és a láncolat haszonélvezőjeként bevetette minden leleményét, hogy a szelídségbe hajló vadmadarakat kifogja a vízből. Már a zsákot szorongatták hozzá. Haragra gerjedt a vadgazda, talán a rendőrséget is segítségül hívta.

Most azonban tavasz van kacsáéknál is. Párokra szakadnak. Kacsamama és récepapa csöndes együttülésben piheg a híd szélén, ahol pedig, alig néhány centire, már csörtet a sok autó. Csak fészket ne ide rakjatok! Mintha szót fogadnának, a következő napon jó ötszáz méterrel arrébb látom őket, és ugyancsak teljes együttlétben. Szintén az út mellett.
Lehet, hogy nem ugyanazok? Ki ismerné föl őket, ha csak elsuhan mellettük? Keresik ezek a veszélyt? Ha tudnám a nyelvüket vagy legalább a vészjelüket, mindjárt arrébb ugrasztanám a szerencsétleneket, de egyoldalú az élővilággal való kapcsolatunk. Elvárjuk, sőt jó szívvel nyugtázzuk, hogy a macskák megértik hívó szavunkat, és a kacsák is jönnek, ha az ismerős hangot meghallják, de mi egyetlen értelmes más gondolatot nem tudunk a tudomásukra hozni.

Megyek arra a következő napon is, és fekete gyász üli meg lelkemet. A legszebb és legjámborabb kacsamama ott van az út szélén, rücskös autógumik vasalták laposra. Hogy récepapa mennyi ideig gyászolta, nem tudhatom, és azt se, ráismert-e egyáltalán a kétdimenziós változatban. Tiszta ugyan a víz, hal is van benne, tücsök és bogár is van a partján, és kiegészítő táplálékot is kapnak időnként, de ha annyira hozzászoknak az emberekhez, jöhet egy vad autós.

Mi már tudjuk, legnagyobb ellenségünk a másik ember lehet, ők még nem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kimazsolázott vonal

"Most, a koncesszió lejártával a közlekedési tárca pályáztatott – Csongrád megyén kívül még… Tovább olvasom