Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

A kapitalizmus ellentmondásai

"Voltaképpen föl kellene háborodnom a vasboltoson, és jól ledorongolnom. Mert mi történik? Megyek a vasboltba dróttekercset beszerezni, odaérek, és olvasom a föliratot: „Ma, kedden 13 órától 14-ig zárva." És mi van ma? Nos, ma kedd van, 13 óra 5 perc – Őrület, mit meg nem engednek maguknak egyesek."
Voltaképpen föl kellene háborodnom a vasboltoson, és jól ledorongolnom. Mert mi történik? Megyek a vasboltba dróttekercset beszerezni, odaérek, és olvasom a föliratot: „Ma, kedden 13 órától 14-ig zárva." És mi van ma? Nos, ma kedd van, 13 óra 5 perc – Őrület, mit meg nem engednek maguknak egyesek. Az is őrület, hogy ez egyáltalán megtörténhet ma Magyarországon.

Mert hát ugye, mit hallottunk a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, hasonló esetek kapcsán. Azt hallottuk: „Na, majd a rendszerváltás után! Akkor majd nem engedheti meg magának az ilyen, hogy a vásárlók igényeire való tekintet nélkül, csak úgy bezárjon. Csak úgy bezárni... Mit képzel Koppány... Bezzeg a Hegyeshalomtól egy méterre nyugatabbra, ott próbálná meg... Na de nem baj, holnapután itt a kapitalizmus, akkor majd érdekeltté válik a közönségigények kielégítésében! Akkor majd nyakán liheg a konkurencia! Majd a vásárló azt mondja, nem tetszik nyitva tartani? Kérem, annyi baj legyen, megyek két sarokkal arrébb, ott a másik vasbolt, három sarokkal arrébb a harmadik, a negyedik sarkon egész vasáru-nagykereskedelem; mit vasáru-nagykereskedelem: vasöntöde!

Majd ott beszerzem a dróttekercsemet! Hulljon a férgese, nem kötelező kedden, 13–14 közt nyitva tartani. Azért nem tart nyitva, mert, mittomén, mert be kellett mennie adategyeztetésre a sóhivatalba, és nem tudott kit maga helyett a pult mögé állítani? Vagy mert leverte a láz a lábáról? Vagy satöbbi? Egyéni szoc. probléma, kit érdekel? Vagy úgy gondolja, övé a vár, övé a lekvár? Majd megtanulja, nem úgy van az! A tulajdon felelősséggel jár, a tulajdonos, kérem, nem akkor tart nyitva, amikor ő úgy gondolja, hanem amikor nyitva kell. Kvázi mindig. Éjjel-nappal. Mert ha, mondjuk, csütörtök és péntek fordulóján, este 11 és hajnal 3 közt be mer zárni, akkor rögtön nyílik egy másik vasbolt, és este 11 és hajnal 3 között elkezd nyitva tartani." – Ilyeneket hallottunk tehát, a rendszerváltozás tájékán. És így tovább.

Azóta eltelt tizenöt év, s elérkezett ma, kedd, mindjárt 13 óra, és a vasboltos keménypapírt-plajbászt ragad, kiírja, „Ma, kedden, 13 órától 14-ig zárva", kifüggeszti a szöveget, és be is zár. Föntiek alapján elképesztően föl kellene háborodnom a vasboltoson, rámutatni, amit művel, tarthatatlan, üzleti magatartása minősíthetetlen, s – immár általánosítva – az egész vasboltos jelenség, úgy ahogy van, teljességgel folytathatatlan.

Ami – minden kétség kizárva – legmesszebbmenőkig így is van. De azt is tudom, a vasboltos nem fog tönkremenni – nekem sokkal nagyobb kiesést okozott a hiábavaló elzarándoklás ide – fél órába tellett, amíg ideértem, és fél óra, míg visszaérkezem –, mint neki, hogy egy órára bezárt.

Ezek a kapitalizmus nagy ellentmondásai.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tüneti kezelés

"Elvileg biztonsággal gyógyítható az a betegség, amely most a maroslelei Recski István halálát… Tovább olvasom