Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

A képtelen képtár

"Szegeden történt meg az a legnagyobb képtelenség, hogy bezárták a képtárat. Elvitték képeiket a festők az utolsó kiállításra, de annál rövidebb tárlat még nem volt városunkban. Megnyitották ünnepélyesen, gratuláltak egymásnak, és fogadták a látogatók elismeréseit, aztán mindjárt le is akasztották a falról valamennyit. Az érmeket és szobrokat is hazavitték."
Szegeden történt meg az a legnagyobb képtelenség, hogy bezárták a képtárat. Elvitték képeiket a festők az utolsó kiállításra, de annál rövidebb tárlat még nem volt városunkban. Megnyitották ünnepélyesen, gratuláltak egymásnak, és fogadták a látogatók elismeréseit, aztán mindjárt le is akasztották a falról valamennyit. Az érmeket és szobrokat is hazavitték.

Az egyik dunántúli városunk évekkel ezelőtt közadakozásból emelt magának. Szellemi gyarapodását tartotta a legfontosabbnak, mert belátta, a kultúrába fektetek forintok a fejekben kamatoznak. Mi sántikálunk a mai napig. Házalnak azóta művészeink, itt-ott találnak is valami kicsike kis falat maguknak, de városunk kulturális arculatához méltó, reprezentatív képtárunk sincsen. Ígéret ugyan van, de hosszú annak a kihordási ideje. A négyévenkénti rendszerváltások is belekavarnak abba.
Hacsak!

Múltak a hónapok, évek is immár, és az eredetileg ipartestületi összefogásból, és az akkori legmodernebb szempontok szerint épült ház ebek harmincadján pusztul. Ősidők óta törvény, a lakatlan – használatból kivont – épület romlik legjobban. Gyáriparunk az első pisszentésre tönkre ment, kisiparunkat meg előtte verték szét, eredeti föladatába visszaszervezni már föltehetően soha nem lehet, de nem kései nekrológot akarunk most írni, inkább a képtelen képes atavizmusra hoznánk föl példának.

Az ősökre visszaütő biológiai jegyeket mondja a tudomány atavizmusnak. Egykori képtárunk képeket mutat most is. Be se kell mennünk, és mintha mindig szombat lenne – amikor a múzeumok is ingyen látogathatók, remélem, még most is –, aki csak elhúz a Horváth Mihály utcában, fizetség nélkül láthatja. Hogy jóérzésű ember azonnal elfordítja a fejét, és végigdühöngi a rövidke utcát, azt talán az ombudsman is belügyének tekintené. Szabad ország vagyunk, dühöngeni is szabad. Az útszéli szellemi szegénység is szabadon dühöng.

A középszer városának mondtam már többször Szegedet, ahol jelszóvá lett a katonai tűzparancs kifacsart változata: cél a KÖZÉPSZER alsó széle közepe! Közéletünkre, gazdaságunkra, társadalmi viszonyainkra egyaránt érvényes, hogy van még lefelé a lavór fenekéig, miért ne ezt céloznánk a kultúrával is? Sétáljon el a képtár előtt, aki szavamnak nem hisz, és lássa meg tulajdon szemével.

A fújkálók telerondítottak már minden falat, miért ezt hagyták volna ki? Azelőtt volt az építési törvénynek egy kicsike szakasza, amely szerint a költségek egy százaléka – vagy csak ezreléke? – képzőművészeti alkotásokra fordítandók. Ma? Szédületes a fejlődés: az egész épület arra való, hogy fújók „alkossák" tele. Van paragrafusunk a rongálások megfékezésére is. Csak alkalmazni nem tudjuk? Akkor is kellene, ha az egész világ össze van csúfítva. Elindult már a választási plakátháború, itt még csak erotikus falragaszból feszelög kettő, mint két krumpli egy zsákban. Ha jövendölnöm lehet, lesz még több is. Sehol nincsen előírva, hogy képek nélkül maradjon az, ami a képek otthona lett bizonyos ideig. Íme lett. Mecsoda különbség!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárhely örök

"Most Mártély konzervatív tábora forrong, múlt héten a vásárhelyi KDNP tette. Nem, nem a baloldalt… Tovább olvasom