Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 20°C | 33°C Még több cikk.

A kivert kutya

"Bajban vagyok, mert nem tudom, szalonkutyákra mit kellene mondanom. Kitették az utcára? Az én ismereteim szerint a jó kutya Pokolegyházáról is hazatalál. Ha kitették, hazamenne mindenképpen. A házőrzésre szoktatott főleg. Hajléktalanná tették? Kutyasors jutott szegényeknek, a kétlábúaknak is, és ugyanaz hajthatja mindegyiküket: az éhség. Azt hiszem, a szóban forgó fekete is így járt."
Bajban vagyok, mert nem tudom, szalonkutyákra mit kellene mondanom. Kitették az utcára? Az én ismereteim szerint a jó kutya Pokolegyházáról is hazatalál. Ha kitették, hazamenne mindenképpen. A házőrzésre szoktatott főleg. Hajléktalanná tették? Kutyasors jutott szegényeknek, a kétlábúaknak is, és ugyanaz hajthatja mindegyiküket: az éhség. Azt hiszem, a szóban forgó fekete is így járt.

Kóbor kutyának illene mondanom, de olyan jámbor fajta ez, nem merek rásütni semmiféle bélyeget. Azért se, mert hallom, valahol délen véreb garázdálkodik, és azt is elkóboroltnak titulálják. Bocsánat, harci kutyának is mondják a jelentések. Ebből levonom megint azt a következtetést, hogy a legtöbb négylábú olyan lesz, amilyenre tanítják. És itt kapcsolódik a nagyon régi mondáshoz is: a jó kutya leginkább a gazdájához hasonlít. A mi feketénknek milyen volt a gazdája, nem tudhatom, csak azt látom, éhes. És mindenkihez oda vetődik legalább egy szippantás erejéig. El is hessentik azonnal.

Ebből meg azt következtettem ki, a legtöbb ember nem képes fölfogni, hogy a kutya szándéka előre látható. Velünk él ugyan évezredek óta, de még mindig nem ismeri mindenki. Aprózza a lépést a pirosban is. Hozzám is odaszalad, meg is szaglássza a neki nyújtott kezem fejét, és követ is egy darabig. Már attól tartok, nehéz lesz távozásra bírnom, de egyszer csak gondol egyet, és máshoz csatlakozik.

Csatlakozna csak, mert durva elutasításban van része. Mind a négy lábán egyszerre húzza be a vészféket, és szemmel láthatóan nem érti, mi baja van vele annak, akihez ő barátsággal közelít. Aztán eszébe jut, van itt a nyári itatócsap mellett egy elhullott galamb, odafut hozzá. Megbűzöli, orrával meg is fordítja, de azt is ott hagyja. Saját koszton élhetett eddig, a tollas hulla nem fogára való.

Fut tovább. És mit ád Isten, elébe termett egy palotapincsi méretű dolmányos kutyus. Ebben a pillanatban nincsen annál fontosabb, el is éri néhány lépéssel. Hideg van, azért öltöztették föl a kicsikét, és az is látható, már meg is szokta. Piros a mellénye, és én akadok fönn rajta legjobban, mert nem tudhatom, a színeknek milyen hatása van a hímek szexuális érdeklődésére.

Póráz van a kutyuskán, a kötelék másik végét kedves asszonyka tartja. Egy kicsit erkölcscsőszként viselkedik, és elrántja kedvencét, meg rá is rittyen a feketére, de szavában megértő is lesz mindjárt. Föltehetően ráérez a lényegre, mert szánakozva mondja: szegény szerencsétlen, te! Téged is kitettek?

Ennyire nem érti az emberi szót az utcák kutyája, megrökönyödni tud csak. Másnap is figyeltem, nem láttam már.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Boldogságszérumok

"Kosztolányi csacska rímei jutnak eszembe, ha a kábítószerezés miatt csak úgy, általánosságban… Tovább olvasom