Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

A kozmikus ökörség

"Semmi olyan szenzációról nem hallottam, hogy a Marsba ökröt lőttek volna föl, ahogy azt megtették annak idején a Lajka kutyával, a holdutazás hajnalán. Akkora ökörség ez mégis, magam is bevettem."
Semmi olyan szenzációról nem hallottam, hogy a Marsba ökröt lőttek volna föl, ahogy azt megtették annak idején a Lajka kutyával, a holdutazás hajnalán. Akkora ökörség ez mégis, magam is bevettem.
Azt mondja valaki, merő barátságból, olyan közel talán soha nem volt hozzánk a Mars, mint idén, augusztus 27-én lesz. Akkor még jóval előtte voltunk. Interneten kapta a hírt, és az is benne volt, hogy ezer év is eltelik, hónapra és napra kiszámolva, amikor megint itt lesz. Azt gondoltam, messze még az ismétlés, nem várom meg, megnézem inkább a mostanit. Járatlan vagyok ugyan az égi mezőkön, a két Göncölt még megismerem, néha a Vénuszra is ráhibázok, de a Marsot könnyű lesz fölismernem. Majdnem akkora lesz, mint a Hold!

Azannyát! Ilyen szenzációt nem tarthatok meg kizárólagos használatban, kaptam magam, azon melegében tovább adtam, aztán merengettem szemeimet az égre, amikor elmentek a fölhők. Most végre egyszerre két Holdat láthatok! Elmúlt a telihold, semmi nesz körülötte. Fogyogat a „cökkenő" szakasza, még mindig nem akar mellé növögetni a másik, pedig jól kimostam mindkét szememet. Huszonnegyedikén fél éjszaka kinn álltam az erkélyen, a világszenzáció közeledtének se híre, se hamva.
Közben elméláztam azon, milyen csodálatos ez a mi világmindenségünk. Egy ekkora akármi akkora határok között kóvályog a naprendszerben, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzánk, aztán meg átballag az ellipszis másik végébe, mégse lesz egyikből se hullócsillag. Akár ki is állíthatom a mesterremek oklevelét. Az autók kerekének centrírozása ehhez képest kismiska. Egy kicsit még elakadok az ősrobbanás tételénél. Micsoda böhömnagy valaminek kellett volna annak lennie, amikor még semmi nem volt, hogy a nagy bumm telesziporkázza a nagy semmit, és abból gömbölyödött volna ki a végtelen világmindenség. Aztán, erkélyi magányomban odáig is eljutottam, fene meg nem ette, itt valami nagy hiba van. A fogyó Holdból is csak egyet látok.

Sántít a híred, sipákoltam panaszosan másnap annak, aki a szenzációt rám hozta. De jó, hogy mondod, feleli, kaptam egy másik internetet is! Szóból ért a magyar, az áll benne, nincsen földközelben augusztusban a Mars. Nagyszerű érzés megtudnom, hogy éppen erre jöttem rá magam is, de ennek cifrája is van. Állítólag úgy terjedt a világhálón, mint a virtuális vírus. Valójában két évvel ezelőtt, éppen augusztus 27-én volt legközelebb hozzánk, ez kering azóta nem egészen kozmikus törvények szerint a köztudatban. Szomorkodni nincsen okunk, mert idén, október végén, november elején ismét örvendezhetünk közelségének. Október 30-án mindössze 70 millió kilométerre lesz tőlünk.

Hajszálra olyan ez, mint a politika. Ha valahol beszalad a madzag, virágos ígérettel gyógyítják. Nem kell ezer évet várnom, itt van a kertek alatt. Csak én éreztem, bús fejemet lehajtva, többszörösen kozmikus nagy ló lett belőlem. Úgy kell nekem. Küldhettem a helyreigazító üzeneteket ugyanazon a világhálón, nehogy én maradjak pácban. Azt már nagyon tudom, hogy az első hír nagy kacsamadár volt, címeres ökörség, nyárson sütve, de ki garantálja, hogy a második nem az? És ha ugyanabból a lukból fúj a szél, amelyik a Gellért-hegyet is beleomlasztotta volna a Dunába? Mi gyulladna ki akkor tűzijátékok szikráitól?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az újszegedi teknősök

"Hívott egyszer Ökrös Laci a kulturális rovatba. Akkor még, amikor Akácz Laci elment Pestre. Később… Tovább olvasom