Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

A közös cél

"A magyar ember bizalmatlansága az állammal és a politikai vezetőkkel szemben nem azért alakult ki, mert ilyennek születtünk, hanem mert a rossz vezetői döntések mellé még lépten-nyomon hazudtak is, illetve, hogy mai nyelvre fordítsuk ezt a kínos szót, kommunikáltak nekünk."
Abból az egyszerű megállapításból induljunk ki, hogy egy közösség akkor teljesít a legjobban, ha saját célja van, és hisz is ebben. Ez ugyanúgy érvényes egy iskolai osztályra, mint az egész társadalomra. Amint a közösség vezetői, akár választottak, akár kinevezettek, nem tudják ezt a célt szolgálni, és a hitet erősíteni, az emberek nem bíznak többé sem bennük, sem, ami rosszabb, a közös célban. A magyar ember bizalmatlansága az állammal és a politikai vezetőkkel szemben nem azért alakult ki, mert ilyennek születtünk, hanem mert a rossz vezetői döntések mellé még lépten-nyomon hazudtak is, illetve, hogy mai nyelvre fordítsuk ezt a kínos szót, kommunikáltak nekünk. Mindig kiderült, hogy a kommunikációnak célzott szerepe van a hatalom, a pozíció megtartásában.

Előttünk van egy évekre lemondással járó megszorítási időszak, amelyet kommunikációs fogások öveznek. Már a többéves késlekedést szenvedő államháztartási megszorítás is ellentétben áll azzal, amit a kormánypártok a választási kampányban közöltek. A világos bejelentés is kommunikációs körítéssel érkezett, azt pedig máig sem lehet tudni, hogy az egészségügy és az oktatás területén mi vár még a társadalomra. A megszorítások értékelését ugyancsak átnevezgetési trükkök övezik; előbb csak a reálkeresetek stagnálásáról van szó, aztán kiderül, hogy jelentős csökkenés várható. Ugyanez történik az inflációval, s lassan egy jövedelem-elértéktelenítési politika vonalai körvonalazódnak a megszorítások mellé.

Minden bizonnyal létezik hangvétel és politikai eszköz arra, hogy az emberekkel elfogadtassák a nagyobb terheket, hiszen közös cél ez is: kimászni a bajból. Hanem ehhez hitelesség és bizalom kell. Lehet persze „ilyen a világ" alapon pragmatikusnak lenni, és azt gondolni, hogy a politikával a kommunikáció jár együtt, nem az egyenes beszéd. Csak hát a politika nem természeti törvény, hogy bármilyen is, elfogadjuk. Lehet az emberi természettől teljesen elütő módon okoskodni, de ki akar olyan társadalmat, amely csak abban hisz, ami a markát üti? Ki akarja beletörődésből és nem hitből vállalni a terhet?

Az átnevezgető, trükkösen kommunikáló politikai magatartás azokban a problémákban a legkártékonyabb, amelyek nem csak összegeken és százalékokon múlnak. A magyar lélekszám csökkenése, a gyerekvállalás, az állampolgári kötelességérzet, az adófizetési fegyelem, a tanulás értékébe vetett hit, a tudás itthoni kamatoztatása, az emberek jóhiszemű, szolidáris élete, s általában a magyarságnak mint szellemi és közösségi értéknek a jövője attól függ, hogy a társadalom őrzi-e közös hitét és céljait. A beletörődés, a magánszférába visszahúzódás az előző rendszer túlélési technikája volt.

Tudunk-e most újabbat?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A labda üzenete

"Miközben a foci globális nyelvvé válik, világrészeket, olykor szemben álló, de legalábbis egymással… Tovább olvasom