Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

A megfizethetetlen segítség

JEGYZET - "Nálunk a véradás nem számít olyasféle hazafias tettnek, mint néhány északi országban."
Nyáron elmentünk testületileg vért adni. Összefogtak a klinikai dolgozók, és átsétáltunk pár épülettel arrébb. Nem tudtunk ugyanis már dolgozni: a vérhiány miatt leállították a műtéteket – mesélte egy szegedi egészségügyi dolgozó. Majd hozzátette, szerinte nincs ebben semmi különös. Az iskolába fénymásoló papírt kell bevinni, hogy tudjanak a gyerekek tanulni, ők meg vért adtak, hogy tudjanak operálni.

Szomorú, hogy lassan ez a magyar valóság. Bár ilyesmi most még csak ritkán fordul elő, de a számok azt mutatják, hogy hamarosan akár rendszeressé is válhat a vérhiány. Egyre kevesebb ugyanis a véradó, a betegek, balesetek száma viszont nem változik. Nálunk a véradás nem számít olyasféle hazafias tettnek, mint néhány északi országban – az emberek többségének valószínűleg nincs is benne a tudatában. Aztán amikor véradásra hívnak, főleg ha először teszik, bizony a legtöbbeknél előkerülnek a kifogások. Valljuk be: félünk a vastag tűtől és a látványtól, hogy egy nagyzacskónyi vért „lecsapolnak". Előkerülnek a régi vérvételes emlékek, amikor egyfiolányitól is elájultunk, és már annyira nem is akarunk jót cselekedni embertársaink érdekében. Mondjuk akinek még nem volt tapasztalata azzal kapcsolatosan, milyen nagy szükség is lehet a vérkészítményekre, igazán értelmét sem látja mindennek.

Előbb-utóbb azonban sajnos szinte mindenki kerül olyan helyzetbe, hogy akár neki, akár valamelyik családtagjának lenne szüksége vérre. Egyre többször tűnik fel a közösségi oldalakon is olyan felhívás, hogy ritka vércsoportú beteg számára keresnek donort – nekik még nehezebb, ha bajban vannak, mert már azoknak a köre is kicsi, akik egyáltalán segíthetnek. Persze ma már van lehetőség arra is, hogy kifejezetten egy beteg érdekében nyújtsuk a karunkat, a címkézett véradást azonban a szakemberek nem szeretik. Azt mondják, ne csak akkor segítsünk, amikor érintettek vagyunk, hiszen ha mi kerülünk a betegágyra, nekünk is fontos, hogy azonnal tudjanak rajtunk segíteni.

Az egészségügy ma már sajnos sok sebből vérzik. Lehet persze megvenni az elitellátást, meg dugdosni a borítékot az orvosok zsebébe, de tudni kell: minden nem vehető meg pénzen. Műteni csak úgy tudnak az orvosok, ha vannak önkéntesek, akik adnak magukból egy kicsit – másoknak. A karunkat nyújtani nem kerül semmibe, de annak, akinek ezzel az életét mentjük meg, ez a gesztus megfizethetetlen.

Olvasóink írták

  • 1. Pandora 2013. október 25. 09:06
    „szép, szép.. de!
    manapság minden második embernek tetkója van. ez kizáró ok a véradáshoz.
    beteg nemzet vagyunk, valljuk be, ilyen-olyan törések, tumor, operációk, stb. ez megint kizáró ok, ha 1 éven belül történt.
    lassan nem lesz aki vért adjon!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egymással szemben

"Bűntudattal, dühvel, sajnálkozva." Tovább olvasom