Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza -2°C | 8°C Még több cikk.

A megmentett béka

"A Greenpeace nemrég sikerrel védte meg a Zengőt, küzd az őserdők tarvágása, a tengerek elszennyezése ellen, és fölvette a harcot a japán bálnavadásziparral szemben is."
A Greenpeace nemrég sikerrel védte meg a Zengőt, küzd az őserdők tarvágása, a tengerek elszennyezése ellen, és fölvette a harcot a japán bálnavadásziparral szemben is. Ugyanez a Greenpeace most elérte, hogy a Tesco bevonja polcairól azokat a magyar élelmiszer-ipari termékeket, amelyekről az aktivisták kiderítették: a törvényben szabályozott 0,9 százalékot meghaladónál magasabb százalékban tartalmaznak génmódosított szójafehérjét. Köztük van a Szegedi Paprika, és a szintén magyar Globus húskonzervje is. Az ilyen akciókba belerokkanhat a magyar élelmiszeripar.

De nemcsak erről van szó, hanem a következőről: sikerül-e fölváltani a – bizonyítottan egészség- és környezetkárosító – vegyszerezéses növényvédelmet vegyszerezést nem igénylő növényekkel dolgozó mezőgazdaságra? Az ökogazdálkodás eredményeként létrejövő biotermékeknek nagyon is megvan a helyük a piacon. De országnyi méretekben, exportra is lehetőséget adó minőségben – az emberiség jelenlegi, tragikus környezetitudat-szintjén – ezzel a módszerrel nem lehet elegendő élelmiszert előállítani.

A Greenpeace szerint túl kevés idő, túl kevés kutatás után „kerültek ki a szabadba" a génmódosított növények, s nem tudható pontosan, kifejtenek-e valamilyen káros hatást, amire még csak nem is gondolunk – vagy nem. A szervezetnek ebben lehet, hogy igaza van, de ha tényleg segíteni akar, akkor címkeragasztás helyett támogatókat kellene szereznie a géntechológia-kutatás számára. Mégpedig célzottan: az általuk biztosított pénzből éppen a vitás kérdésekre keressenek választ a kutatók.

A tiltakozó akciók rövid távon ugyan eredményesek lehetnek – mellékesen bezár egy-két gyár is, és újabb emberek kerülnek utcára. Hosszú távon viszont nem vezetnek eredményre, mert az élelmiszer-tömegtermelést valamiképp meg kell oldani. Eszembe jut minderről egy kitűnő természetvédelmi szerző dilemmája, aki leírja: ha azt látja a réten, hogy egy békát el akar nyelni a sikló, akkor ő megmenti a békát. Miközben tudja azt is, a sikló – mely a természetnek ugyanolyan nélkülözhetetlen része, mint a béka, tehát elpusztítása szóba sem jöhet – ezek után keresni fog egy másik békát. Ha egy békát megment az ember, ugyanezzel a gesztussal egy másiknak a pusztulását okozza. Most akkor mi a teendő?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A gondos anyuka

"Egyre közeledő, fülsértő gyereküvöltés verte fel a csendes, madárcsicsergős tavaszi délutánt a… Tovább olvasom