Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

A mi kis csapdánk

Volt a napokban egy konferencia a fővárosban, melyen gazdasági szereplők azt próbálták sorra venni, milyen okok nehezítik a működő tőke bejövetelét. Sok egyéb között két tétel kapott komoly hangsúlyt...
Az egyik a jól képzett, motivált, innovatív munkaerő hiánya. A másik pedig a populizmus erősödése a hazai politikában. Amire azonban a résztvevők nem mutattak rá: a két tényező szorosan összefügg.

Olyan apróságokról beszélek, mint például az, hogy a magyar autógyártás (Suzuki, Audi és környéke) több devizabevételt hoz az országnak, mint az egész magyar mezőgazdaság. No meg arról, hogy a hazai multik – és a multinacionalitás felé araszolgató magyar cégek – körülbelül a magyar export 80 százalékát hozzák. Lehet ugyan utálni őket, de egyedül nekik köszönhető, hogy 250 forint körül van az euró árfolyama, hogy egy liter benzinért 280 forintot fizetünk és nem ötszázvalahányat, lakásunk havi fűtési díja pedig telente 10 és 30 ezer között mozog, és nem 20 és 60 ezer táján jár.

Szóval, ez nem szeretet kérdése. A jól működő tőke – és nem az állam – tartja viselhető tartományban valamennyiünk életét. A tőkének pedig igényei is vannak. És nagy a baj, ha azt tapasztalja, hogy a lehetséges magyar munkavállaló nem megy a munka után, azt várván, hogy az helyébe jöjjön. És még nagyobb a baj, ha nem tapasztal elkötelezettséget, motiváltságot, innovatív hajlamot, no meg megfelelő képzettséget lehetséges alkalmazottaiknál. Mert akkor nem ide jön a tőke, hanem oda, ahol olcsóbban jobbat kaphat.

A minták pedig öröklődnek. A motivációhiányos és szakképzetlenségük miatt folyamatosan munkanélküliségre kényszerült emberek százezrei végképp a partvonalon kívül kerülhetnek. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeik is tőlük öröklik meg a számukra egyetlen lehetséges, sehová sem vezető életmódmintát. A fejlett, piacképes gazdaságot képviselő multik pedig egyre kevésbé találnak megfelelő munkaerőt. Emiatt kevesebb működő tőke jöhet az országba – bár a régióban még a harmadik helyen állunk –, ami lassítja az export fejlődését, veszélyezteti a forint nagyon jó árfolyamát. No meg mellesleg egyre több embert hagy magára segélyeken vegetáló munkanélküliként.

Akik körében persze minden politikai populizmus jó táptalajra talál. Népszavazzunk arról, hogy semmiért ne kelljen fizetni? Népszavazzunk arról, hogy mindenki kapjon több pénzt az államtól? Népszavazzunk a tandíj, a vizitdíj és minden díj ellen? Nosza, rajta! Legföljebb ezer forint esetleg majd ötszázat sem ér. Legföljebb az adófizetésbe amúgy is belerokkanó két-három milliós középosztály még többet fizet, nemcsak mások helyett, hanem – másokért. Aminek következtében éppen saját gyermekeit nem tudja majd méltó helyzetbe juttatni, mint saját motivált, képzett, innovatív világának lehetséges örököseit. Csapda, a javából.

A baj az, hogy az elvonó – újraelosztó állam úgymond szocialista metódusa egyszer már tönkretette ezt az országot.

Van-e jogunk rá, hogy még egy kísérletet tegyünk?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az ördög nem alszik

"Az ördög tényleg nem alszik. Nincs olyan jól nevelt kutya, amelyik ne bolondulhatna meg egy… Tovább olvasom