Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

A mi múzeumunk

"Milyen egyszerű lenne, ha a szegedi paprika piaci sikere azokon az embereken múlna, akik beleteszik a paprikás krumpliba – vagy elmennek a múzeumába, megnézni a régi darálót."
Milyen egyszerű lenne, ha a szegedi paprika piaci sikere azokon az embereken múlna, akik beleteszik a paprikás krumpliba – vagy elmennek a múzeumába, megnézni a régi darálót. Épp ők nem tudnak „oda hatni", hogy a tisztán itteni paprikából készített magyar őrlemény népszerűbb, kelendőbb legyen.

Ez a fűszer most tényleg múzeumba illő legendának látszik; olyan napokat él, mint az indián törzsfőnök, Ülő Bika a nagy csaták után, amikor önmagát alakította Buffalo Bill utazó vadnyugati cirkuszában. De nem kell Amerikáig menni a hasonlatért, mert magyar jelenség ez; elég Makóig, ahonnan nemrég vitték el a hagyományos makói vöröshagymafajta fönntartásának munkáját Mezőkovácsházára.

Bár a nyugdíjba vonult nemesítő azt mondta, annál a cégnél biztos kezekben van a vagyon és a szaporítóanyag-előállító munka, ez mégsem csak szimbolikus jelentőségű lépés volt, hanem gazdasági is. Várható volt azok után, hogy évről évre kevesebben termesztették a dughagymás fajtát, mert a piacon már nem számít olyan nagy erénynek, hogy hosszú ideig eltartható, hiszen bármikor lehet hagymát venni a boltban.

Az pedig – már vagy még? – nem elég nagy érték, hogy tartalmasabb, mint a többi. Ezzel együtt a makói hagyma termesztésének hagyományaival bárki megismerkedhet a városi múzeumban, azt is láthatja, hogyan szárították a dughagymát régen nádrácson a kemence fölött. Van hagymaszobor, Hagymaház. De aki nem menne múzeumba, mégis kíváncsi arra, hogyan néz ki maga a növény, az akkor jár el a legokosabban, ha elmegy a makói városháza dísztermébe, és megnézi a Makói triptichon című festményt a falon. A múzeum persze minderről nem tehet, és nagyon jó, hogy létezik.

Bár minél többen lennének, akik betérnek például a röszkei üzem kiállítását megnézni, beleszagolni a fűszeres illatú levegőbe, megenni a zsíros kenyeret, amelyre nyilván az itteni tiszta őrleményből is szórnak. És persze biztosan nem lehet tudni: előfordulhat, hogy a látogatók között lesz az, aki kitalálja, mire van szükség – az összefogáson túl – ahhoz, hogy például a magyar libamáj ne ilyen körülmények között kapjon kiállítóhelyet, és ne kelljen végül, miután minden hungarikumunk elfogyott, nekünk is beállnunk egy múzeumba.

Olvasóink írták

  • 1. Mignon 2008. november 30. 00:06
    „Es milyen egyszerü lenne Tisztelt Bakos Andras, ha a szegedi paprikaban

    nem kinai, vagy argentin paprika lenne!!!!!!

    Malom ide-oda, penz beszel, kutya ugat!!

    Inkabb kevesebb "original" szegedi paprika, de dragabban!!

    U.i.:

    Remelem, nem lesz "eredeti " szegedi szalami--
    --amit Parma (Italien) allitanak elö!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Presztízs

"De az is bizonyosnak látszik, hogy e bajok nem mindenkit és nem minden céget érintenek egyformán. A… Tovább olvasom