Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

A mocskos aknázó

"Évek óta kétszer virágzik két vadgesztenyefa az ablakunk alatt. Csodának számít. Nagy díszítő a természet, tavasszal, ahogy illik, megrakja, akár a többit, mintha menyasszonyt kínálna esküvőre, és ez a kettő halovány visszaemlékezésképpen, augusztus végén, szeptember elején is hajt még néhányat. Lombjuk már nincsen, egy-két gesztenye, érés előtt, és ott vannak a virágok."
Évek óta kétszer virágzik két vadgesztenyefa az ablakunk alatt. Csodának számít. Nagy díszítő a természet, tavasszal, ahogy illik, megrakja, akár a többit, mintha menyasszonyt kínálna esküvőre, és ez a kettő halovány visszaemlékezésképpen, augusztus végén, szeptember elején is hajt még néhányat. Lombjuk már nincsen, egy-két gesztenye, érés előtt, és ott vannak a virágok.

Valamikor, nem is olyan régen, augusztus 19-én volt akkora jégeső Szegeden, csak a betonoszlopokat nem verte ragyásra, és akkor minden falevél is odalett. Mi mást tehettek volna a kinti almafák, újakat növesztettek, és szeptemberben virágba borultak. A nagy sietségnek az volt a haszna, hogy megmaradtak a fák, de a következő esztendő terméséből nem lett semmi.

A két gesztenyefát mostanában nem érte jégverés, mégis virágzik. Néhányan a lakók közül azt fontolgatják, jól meg kellene metszeni őket, majd megtanulnák a természet rendjét. Mások a tűzelhalást emlegetik, mert látják, a kurta kis utca minden fája vörhenyegesbe fordul nyár közepén már. Amikor a lenyugvó nap rak tüzet a felhőkben, annak is ilyen a színe, természetes ésszel van mondva a tűzelhalás.

Első pillanattól fogva tudom, mi a baj, de ne siessünk. A napokban jártam újra Tiszadobon, a kastélykert óriásfái között szép számmal vannak vadgesztenyék is, és mind vörösbe hajlik. Hol van ide Tiszadob? Pokolegyházán is túl. És a baj ugyanaz. A rádió is mondogatja, országosan romlik a vadgesztenye és a nyárfa állapota.

Van már egynehány esztendeje, még a tűzelhalás divatba jövetele előtt történt, hogy vakargathatta a füle tövét egynémelyik szakember a növényvédelem területéről. Ha jól emlékszem, az almafákon ütötte föl először a fejét a fertőzet, csak tudni nem lehetett első nekifutásra, mi is lenne az. Én is találtam jelzéseket a kertünkben, vakargattam én is, nem a fülemet, hanem a leveleket, és rájöttem a lényegre: valami piszok féreg a levél színe és fonákja közé kvártélyozza be magát. Nagyokat röhög magában, amikor permetezik. Külvilági társai – és asztaltársai a levelek pusztításában – halomra halnak, ő meg vígan lakmározik.
Az aknázómoly aknamunkájáról van szó. Időközben változott a gusztusa, az egedetlenül büdös diófalevélbe is beletojja tojásait, hogyne használná föl a gesztenye menedékét? Nincsen az az ecetbe mártott metszőolló, amivel kigyógyulnának a fák ebből a nyavalyából.

Ha jól emlékszem rá, májusban szoktak rajzani a molylepkék. Mi, a fák környékének utcai haszonélvezői észre nem vehetjük őket, és ha észrevennénk is, nem tudunk ellenük tenni semmit. Mocskos féreg, szapora jószág, minden fa minden levelébe bújtat leszármazottakat. Az emberi elme azonban körülkerítette már, érdemes rá figyelnünk. E

Egészséges fifikával olyan rovarcsapdákat készített, amelyek elkapnak belőlük néhányat, még röpülő korukban. Ekkor kell, mert csak ekkor érdemes puskavégre kapni őket, és jól bepermetezni a fát a feje búbjáig. Emlékszem rá, idén is zúgtak a gépek éjszaka, hatalmas mennyiségű szert szórtak a fákra, de vagy elkéstek vele, vagy korán kezdték. Íme, itt a bizonyíték. Vagy a puskájuk volt rövid?

Bizakodnunk még van időnk. Jövő májusig. Talán a faleveleket is eltakarítják. Eddig is kupacokba húzogatták, és ott is felejtették. A következő nemzedék bölcsője lehet minden lehulló levél.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Képek a tornyokról

Tovább olvasom