Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

A nagy pofájú bólogató

"Vehemens gondolatok támadnak az emberben. A lánctalpas ugye, van, amennyi van, de az akár nyári aszályban is megvan. A széles kanalat is föl lehetne szerelni rá akármikor. Istenem, ha valaki megpróbálná mindezt a mocskos munkát akkor elvégezni, amikor még nem mocskos, és caplató sár sincsen! "
Ezer fifikával igyekszik mutatni a televízió, mekkora tavak keletkeznek mostanában ott, ahol vetésnek kellene virulnia. Megint érvénybe lép a szokásos parancs: állj elő, polgármester, és magyarázd meg!

A polgármester áll, és komoly mentséget nem tud fölhozni. Mondatlanul is mondja azonban, belvizek ellen sincsen orvosság. Roggyannak a házak, és némelyik hirtelen-tóban fölüti a fejét korunk másik veszedelme, a bütykös hattyú is. Hozza, csak hozza a szárnyasok influenzáját. Soha nem hittük volna, hogy ennyi van belőle hazai tájainkon. Mondják, persze, ez meg azért van, mert természetes ellensége nincsen. A sasmadár neki se veselkedne, hogy falatozzon belőle. Az ember pedig? Inkább tenyeréből etetné. Olyan aranyos az eszemadta!

Mi lenne itt, ha belefogtunk volna a számlálatlan halastavak telepítésébe! Talán emlékszünk még rá, a chilei cseresznyével egy időben támadtak ilyen megváltó ötletek.

A tavaszok emblematikus velejárója lett a csatornát tisztító markológép is. Ott áll, a messze távolban, lánctalpas mivoltában, és szilaj magányában rendre bólogat. Vannak elszánt operatőrök, akik a közelébe is elcaplatnak, és azt is látnunk engedik, hogy szélessávú nagy kanállal, nagy pofájú markolóval sikerült találkozniuk. Markolássza a trutymóba kevert nádtorzsát, gyékényt, mindenféle szemetet.

Vehemens gondolatok támadnak az emberben. A lánctalpas ugye, van, amennyi van, de az akár nyári aszályban is megvan. A széles kanalat is föl lehetne szerelni rá akármikor. Istenem, ha valaki megpróbálná mindezt a mocskos munkát akkor elvégezni, amikor még nem mocskos, és caplató sár sincsen!

Tudom, hogyne tudnám, nagy úr a pénz, főleg akkor, amikor nincsen. Más dolgok is birizgálják azonban ragya agyam kérgét. Valamikor, nagyon régen még, a legtöbb kicsi parcellának és nagyobb birtoknak is voltak levezetői. Amikor ránk hozták a nagyüzemi gazdálkodás sztálini változatát, avval kezdték, hogy egybeszántották a parcellákat. Volt levezető, nincs levezető. Időbe tellett, amíg a valahogy mégis csak erősödő szövetkezetek újabb szisztémák szerint újakat teremtettek. Megint jött egy gazdasági változás – rendszerváltásnak szeretik mondani, és gengszterváltásnak csúfolni –, megint kellenének a kisebb elvezető rendszerek.

Más baj is van. Gazdasági eltévelyedésünk áldozatának is tekinthetjük nagyapáink unokáit. Ők már csak azt láthatták, hogy térkép alapján telepítik például az őszibarackosokat. És a házakat is képesek voltak vízjárta helyekre rakni. Pedig az őstanyai ki tudta centizni, hová rakhatja házikóját. Foltokban pusztult a gyümölcs, és rendre rogyadoznak a viskók. Most megint ott tartunk, hogy rémüldöznek a szatymazi, a zsombói, meg talán a mindenhoni őszibarack-termelők, meglehet, idén is elúszik a termés. Akik kezemre esnek, hergelni szoktam: el kellett volna vezetniük, amikor víz se volt még. Meg avval is, hogy őseink tudták már, ha nyárfákat ültetnek az utak mellé, képesek szárazabban tartani a földet.

Mentségük persze bőven van. Nincsen hová elvezetniük. A nyárfa pedig mire megnő, hetvenhétszer úszik el az őszibarack.

Így aztán más megoldás nem lévén, marad a pusztában bólogató, nagy pofájú markoló. És megfordul a fohászok útja is: áldásos aszályért imádkoznak. Egyelőre az ördög dolgozik, csak átokverte esők jönnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kölni, víz

"Szeged és a víz, sőt a Nagyvíz, így, nagybetűsen: mitikus kapcsolat. Olyan legendárium, tele… Tovább olvasom