Délmagyar logó

2017. 08. 16. szerda - Ábrahám 17°C | 31°C Még több cikk.

A szeplő háza

"Nyelvészkedjünk egy kicsit, ha alapfokon is. Kicsinke barnás pötty az arcon, az a szeplő. Állítólag úgy lehet elmulasztani a rajtunk lévőt, márciusi szűzhóban kell megmosakodnunk, vagy elmondanunk a mondókát az első fecske föltűnésekor: Fecskét látok, / Szeplőt hányok, / Selymet gombolyítok."
Nyelvészkedjünk egy kicsit, ha alapfokon is. Kicsinke barnás pötty az arcon, az a szeplő. Állítólag úgy lehet elmulasztani a rajtunk lévőt, márciusi szűzhóban kell megmosakodnunk, vagy elmondanunk a mondókát az első fecske föltűnésekor: Fecskét látok, / Szeplőt hányok, / Selymet gombolyítok. Pardon: a pulykatojás is szeplős. És mi a szeplőtlen? Vallási fogalom elsősorban, a szeplőtelen fogantatásra van fönntartva. Ha innen indulunk, akkor viszont nemcsak az orcánkon lehet szeplő, hanem a tisztességünkön is. Pöttynyi folt sincsen rajta, az a szeplőtelen. Megszeplősödik valaki, vagy megszeplősítenek valakit, ez is ide tartozik.

Kell ez a kis nekifutás, mert én most a szűzi tisztaságú falak megszeplősítéséről akarok szólni. Kik szoktak rápiszkolni? Ha az erőszakos erkölcsi tévelygőket képesek vagyunk szatíroknak nevezni, akkor a föstékkel rondítókat nyugodtan mondhatom flakonos szatíroknak. Sekély e kéj, mondhatnánk a költővel, mert élvezet ebben semmi nem lehet, de ezt csak a józan ész mondatja velünk. A falszeplősítők érezhetnek valami habarcsos-kencés merevedést alhasi tájékaikon, ahol a tartályukat hordják, amikor szemükbe tűnik egy tiszta fal. Azonnal gyorstüzelésbe kezdenek.

Ütődöttségünkben sikerült annyira fölzárkóznunk a világhoz, Szeged falai is úgy össze vannak fújkálva, mint akármelyik világvároséi. Innentől kezdve ismételni vagyok kénytelen saját magamat, mert nem először írom le, hogy van - csak volt! - az egyik utcánkban egy ház, amelyiknek a külső fala mostanáig megőrizte szűzi tisztaságát. Mellette, körülötte, végestelen végig, sőt szinte az egész városban csak agyonrondított falak vannak, ez az egy hivalkodóan tiszta maradt.

Gyatra eszemmel nem tudtam másra gondolni, csak erre az egyre: itt lakhatnak a fújók. És tessék elmenni most ez előtt a ház előtt! Baráti üzenet hívta föl rá a figyelmemet. Az én lábom nem is a földbe gyökerezett, mert ott föld sincsen a környéken, de az aszfaltozott járdába.

A konkurencia bosszúja lenne? Vagy egyházszakadás történt volna ebben az egy házban is? Siratófalammá lett, előtte búcsúztatom a talán egyetlen szeplőtelen magánházunkat. Hej, de szívesen látnám az első delikvenst itt is, akinek a kezében fújáslevakaró kaparna, akár rendőri fölügyelet mellett is, és elkezdené mondogatni tavaszi mondókánk második sorát: szeplőt hányok! Visszafelelném neki veretes szavakkal: látod, te bibasz, minek fújkáltál!

Pedig most már egészen biztos, csordultáig tele a pohár. Micsoda világ az, ha már a föltételezett tettes háza se kivétel?

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hitel van

"„Azért adunk el autót, hogy el tudjuk mellé adni a hitelt és a biztosítást" – mondja… Tovább olvasom