Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

A szerelem hálójában

JEGYZET - "Találkozhatunk azzal a ma már kissé furcsán csengő kifejezéssel, hogy házasságszédelgő."
Internet nélkül manapság szinte lépni sem tud már az ember. Nemcsak a munkához nélkülözhetetlen, lassanként a mindennapi élethez is. Kedvenc zenekarunk nótáit meghallgathatjuk valamelyik videomegosztó portálon, a csapat honlapját böngészve pedig megtudhatjuk, hol lesz legközelebb koncertjük, megnézhetjük a menetrendet, sőt akár szállást foglalhatunk, belépőjegyet is rendelhetünk a fesztiválra. És most gondoljunk bele, hogyan ment ugyanez húsz évvel ezelőtt. Ugye, hogy sokkal körülményesebb, bonyolultabb volt?

Valahogy így van ez a netes társkereséssel is. És különösen így, ha az ember már nem tizen- vagy huszonéves. A mindennapokat leköti a munka, a túlóra, örülünk, ha van egy szemhunyásnyi idő pihenni. Ráadásul aki nem tini, az jószerével nem is tud hová elmenni szórakozni, ismerkedni, és különösen igaz ez mondjuk egy kisvárosban. Nem csoda, hogy egyre többen gondolják úgy: nem veszthetnek semmit azzal, ha regisztrálnak valamelyik népszerű társkereső oldalra néhány keresetlen szó és egy fotó kíséretében.

Megvannak persze ennek a veszélyei is. Akibe belebotlunk, nem biztos, hogy boldogságra vágyik – lehet, hogy olcsó kalandot keres, netán szélhámos. Csakhogy ez sem új keletű dolog. Ha belelapozunk egy száz évvel ezelőtti újságba, például a Délmagyarországba, találkozhatunk azzal a ma már kissé furcsán csengő kifejezéssel, hogy házasságszédelgő (azokat a férfiakat hívták így, akik házasságot ígérve fosztották ki a gyanútlan úrhölgyeket), az akkori apróhirdetéseknek pedig visszatérő szlogenje, hogy kalandorok kíméljenek. Akiknek persze az egyik fő ismertetőjegyük már akkoriban is az volt, hogy eszük ágában sem volt visszarettenni egy ilyen figyelmeztetéstől...

Mi kell tehát a sikerhez? Azt gondolom, mindenekelőtt emberismeret. A világhálóra bárki feltölthet bármilyen képet, és állíthat az adatlapján magáról bármit, de egyszer eljön a találkozás pillanata. Személyessé válik az ismeretség, egymás szemébe lehet nézni. Arra a pillanatra kell figyelni – akár neten ismerkedik az ember, akár máshogyan.

Olvasóink írták

  • 2. klj_54 2011. június 25. 11:33
    „Nem is tudom miért fordul elő gyakran a férfiak által előadott társkereső hirdetésekben az alábbi szóösszetétel:
    "Számítástechnikusok kíméljenek!"”
  • 1. mazsolaszolo 2011. június 25. 09:14
    „Jaja... Milyen igaz! Volt szerencsém olyan hölgyet vígasztalni vígasztalhatatlan bújában, akit a drágalátos ficsúr pasikája interneten rúgott ki. Annyi gerinc sem volt benne, hogy személyesen mondja, pá. Természetesen az adott egyetemi képzés egyik legdurvább vizsgaidőszakában, természetesen akkor, amikor már az esküvő-jegygyűrű témánál voltak. Élő szóban mindenre lelkesen bólogatott, mert annyi vér nem volt a pucájában, hogy megmondja: bocs, de nem. Ugyanez a mezei kóró aztán megest "szerelmes lett" az interneten "megismert" hölgyekbe, regényesen szép leveleket firkálgatott, amikor azonban eljött a találkozás, a közös élet lehetősége, és az együttélésé, igen gyorsan lefalcolt. Vagy tőle a nő. No, hát ehhez kell némi emberismeret, hogy ilyen alakokkal ne szőjön nagy közös álmokat senki. Egyébként vannak a másik nemben is szép számmal ilyen házasságszédelgők, csak ők másként "szédelegnek".

    A film, amire a cikk címe utal, az aranyos. Tipikus nyáresti mozi, megrögzött romantikusoknak. :)”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyári diákmunka

"Amely vállalkozó alkalmaz diákot, az valós teljesítményt vár el, ha már fizet érte." Tovább olvasom