Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

A szomszéd rétje

"Az új direkció nem tudta a közönséget maga mellé állítani."
Vihart kavart, amikor megírtuk: a vidéki színházak nézőszám szerinti toplistáján a korábbi negyedik helyről a tavalyi adatok alapján a nyolcadikra csúszott vissza a szegedi teátrum. Az évadnyitón a főigazgató megmagyarázta: a múlt szezonban a második félévben játszották mindkét gyermekdarabot, ezek sok ezer nézője majd a 2009-es statisztikában jelentkezik. Világos – de a probléma nem ilyen egyszerű.

Az előző direkció művészszínházi igényességű népszínházat ígért, kínálatával a halas kofától az akadémikusig mindenkit szeretett volna megszólítani. Akadtak emlékezetes sikerek, az ország minden tájáról különbuszok hozták a nézőket a Gregor József főszereplésével játszott Hegedűs a háztetőnre. A szakmai kritika Király Leventével Zsótér Sándor Lear-rendezését emelte mennyekbe. Bár énekelt itt José Cura és Rost Andrea is, az operabarátok elégedetlenek voltak.

Az új direkció progresszív, elitista művészszínház megteremtését tűzte ki célul, megerősítette az operajátszást, de összességében nem indított jól, nem tudta a közönséget maga mellé állítani. Ezt tükrözik fórumozóink hozzászólásai is.

Végigfutva a vidéki színházak idei kínálatát, úgy tűnik, például Miskolcon és Debrecenben is sokkal változatosabb, színesebb, izgalmasabb évadot állítottak össze. Persze a szomszéd rétje mindig zöldebb – ott mintha belátták volna: a város egyetlen teátrumának azoknak is kell nyújtania valamit, akik a színházban csak felhőtlen szórakozásra vágynak. Játszanak musicalt, operettet, komédiát, de Millert, Spirót, Hubayt, Parti-Nagyot is. Szegeden is próbálnak „könnyíteni", jön a zenés Aranycsapat és a Bolha a fülbe. Progresszivitásról azonban nemigen beszélhet egy színház, ha a kortárs drámát szinte teljesen kihagyja a kínálatából.

Olvasóink írták

  • 2. emzéperiksz 2009. szeptember 17. 14:11
    „Sajnos mintha a "kortárs" egyet jelentene manapság azzal, hogy "durva". Hánynak a színpadon, folyik a művér, és olyan szavak hangzanak el a világot jelentő deszkákon, hogy a a falusi kocsmáros is megemelné a kalapját...
    Ez lenne a modern? Ez lenne a kortárs?

    Hajdanában-danában, amikor még középiskolába jártam, egyszer eljött a suliba két színész, és a tornaterem közepén, mindenféle külső sallag nélkül, dialógusszerűen előadták az Antigonét. Ketten. Mi padokon ültünk, ők az utca ruhájukban voltak, a hodályszerű helyiség visszhangzott, mégis annyira magával ragadott minket az "előadás", hogy le se bírtuk venni róluk a szemünket.

    Ma már mindenféle külsőséggel próbálják a néző figyelmét fenntartani, pedig ez nem ilyen bonyolult.

    Ja, és ha vért akarok látni, elmegyek véradásra.”
  • 1. JoGabor 2009. szeptember 16. 11:34
    „A bajok nem most kezdődtek. 2007-ben a szabadtéri menedzsmentje elvégeztetett egy reprezentatív vizsgálatot ,,Kulturális fogyasztás Szegeden" címmel. A cél a nézői csoportok meghatározása, igényeik, szokásaik bemérése volt, általában a kulturális piacon, a színházi szokásokat tekintve pedig a szabadtérivel kapcsolatban, de számos tanulság ,,lejött" a színházról is. Kiderült, hogy a színházi intézmények közül a szabadtérinek a legnagyobb a presztízse, míg a szimfonikusoké a legalacsonyabb. A szegedi felnőtt lakosság elviekben kultúrabarát, gyakorlatban azonban csak a szerény kisebbségük vállalkozna arra, hogy a kultúrát ténylegesen támogassa, pl. felajánlott 1 %-al, önkéntes munkával, és még ennél is jóval kevesebben adóemelés-vállalással. Az ,,otthonülő" két csoport elvétve, az ,,eljáró populáris" csoport alig (fele sem!) jár színházba. A színház közönségét a legkisebb, ,,eljáró-intellektuális" csoport adta, de rendszeres színházba-járónak ennek is csak a harmada tekinthető. A megkérdezettek közül csak igen kevesen (8 %) rendelkeztek bérlettel, ellenben nagyon sokuknak (41 %) korábban (5-10 évvel ezelőtt) már volt bérlete. Ez utóbbiakat tehát nem alaptalanul lehetett tekinteni egyfajta visszacsábítandó ,,mobilizálási tartaléknak".
    Mindezt bárki érdeklődő olvashatta a legutóbbi igazgatóválasztás során a kulturális menedzser nem nyertes pályázatában, a süllyedés megállítása érdekében teendő szakmai lépések tervével l együtt. A döntéshozók viszont nem ezt az utat választották, hanem azt, amiből a jelenlegi helyzet, bizony, logikusan következik. Tőlük kell megkérdezni, miért is. Én viszont már másfél éve szóltam:
    http://www.szinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=31355&catid=3:videk&Itemid=18”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Itt a mumus!

"Pánik legtöbbször akkor keletkezik, ha nem beszélnek valamiről, ami veszélyes lehet." Tovább olvasom