Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 20°C Még több cikk.

A tápai örökség

"Életem nagy fordulói kitörölhetetlenek. Elmúlt fél évszázada már, hogy Szegedre kerültem, és a tápai búcsúba is elmentem. Juhász Gyuláé a dicsőség, ha ő nem szólt volna annyiszor, és olyan szépen erről a Szegedhez tapadó, szellemi és erkölcsi önállóságát mégis kincsként őrző faluról, talán én se lettem volna kíváncsi rá."
Életem nagy fordulói kitörölhetetlenek. Elmúlt fél évszázada már, hogy Szegedre kerültem, és a tápai búcsúba is elmentem. Juhász Gyuláé a dicsőség, ha ő nem szólt volna annyiszor, és olyan szépen erről a Szegedhez tapadó, szellemi és erkölcsi önállóságát mégis kincsként őrző faluról, talán én se lettem volna kíváncsi rá. Gyüttmöntként örököse lettem magam is. Beültem egyszer a templom utolsó padjába, szintén búcsúkor, suttogva szólított meg valaki: Plébános úr, gyónni szeretnék. Jól elnézett szegény asszonyka, de talán nem rótták föl bűnéül odafönn. Igyekeztem ugyan kapcsolatban maradni minden faluval és tanyával, de Tápé megkülönböztetett helyet kapott bennem. Néprajza, tánca és dalai bennem is őrződnek.

Volt valaki, még a belátható múltban, aki azt mondta, nem igazi ez már. Csak a színpadon él, tehát művi. És ha az se lenne? Egyébként nem volt igaza, a tápai gyerek talán az első pelenkázás után táncol már. És táncol a sír széléig, ahogy Ács Gyurka bácsi is táncolt hites feleségével. Az Olájost például. Kónya Gyuri bácsi pedig furulyázott, amíg levegő járta tüdejét. A Révész Ilka meg énekelt és énekel a világnak, ahogy a
szépség a torkán kifér.

Ennyi erővel, ennyi joggal a Gyöngyösbokréta első napjától kezdve mindenkit ide kellene írnom, aki Tápé nevét segített föltenni a térképre – a gyékény mellé. Föltenni, és ott tartani. (Lám a gyékény is elmúlóban, az ijant is a művelődési ház keretei között sodrik már csak.) Nem a dalosok-táncosok történetét akarom megírni, volt és van arra avatottabb ember, csak annyit mondanék, mostanában készül megünnepelni ez a nyakas falu csoportba fogott jó kedvének hetvenedik évfordulóját. Hányszor porolták ki azóta a színpadokat? Akárhol, akárhányszor fölléptek, förgeteges sikert arattak. És plecsnit kaptak plecsnire.

Amikor rájuk nyithattam a szememet, már a mackójárású Török József volt az együttes vezetője, és maradt is, amíg fölsőbb parancs magához nem szólította. Megfejthetetlen rejtély volt előttem, hogyan tudja megpörgetni a mindig agyonzsúfolt színpad népét? Ott volt, persze, hitvesként Éva asszony, aki Jászjákóhalmán született ugyan, de a tápai vérátömlesztést károsodás nélkül végrehajtotta. Tanító házaspár tud csak ennyire egyszerre dobbanni. Ahogy Molnár Imre is élete párjával, „Júlia szép leánnyal", a néprajz és a honismeret másik ágában.

A patak vize is ered valahol, hogyan keveredett bele egyáltalán a Török házaspár? Levelet kaptam a testvérhúgtól, Lele Istvánnétól, májusban még. Gyerekfejjel benne voltak már az együttesben, és mindkettejük gyermekei is benne lettek. Ömlik a szó a 78 éves Anna néniből, kötetre valót tudna mondani.

Boldog lehet az a család, amelyik ennyi jóban fürödhetett, de ide is érvényes Arany János szava: „S boldogságot / Irigy nélkül még ki látott?" Föltörekvő trónkövetelők mindig akadnak, akik hej de nagyon tudnák ugyanazt csinálni! Csakhogy amit most láthatunk és hallhatunk a színpadon, az a néphagyomány plusz Török Jóska. (Hadd maradjon meg bennem per Jóskának ezután is! Őt onnan kivenni már nem lehet.) Aggódtunk néhányan, amikor elment, milyen áldozatokkal jár a kényszerű váltás. Volt veszteség, tagadhatatlanul. Budai Sándor citerázta be magát hasonló sikerrel a köztudatba Sándorfalván, és a pátfalvi Kardos Pista bácsi meg a Burkus Marci bácsi volt még hozzá fogható. Hiteles folytató nélkül ment el mindegyik.

Sok nevet kellene említenem, önhatalmúlag egyet vettem csak ki a hetven évből, a gyarapítóra emlékezve. És megőrzésre a követőknek. Örökségként, követendő hagyományként akár az együttes nevébe is belefoglalnám.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább olvasom