Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

A Tiszajárás

"Berzenkedik a számítógép, nem ismeri el, hogy honpolgárságot nyert volna nyelvünkben ez a Tiszajárás. Aláhúzza hullámos vonalkával, hogy figyelmeztessen."
Berzenkedik a számítógép, nem ismeri el, hogy honpolgárságot nyert volna nyelvünkben ez a Tiszajárás. Aláhúzza hullámos vonalkával, hogy figyelmeztessen. Aki azt hiszi, a mostani árvízre gondolva, azt kellene értenünk rajta, hogy ki szokott ruccanni az Öreg a medréből, és hol megcsiklandozza, hol pedig egyszerűen lemossa az emberi igyekezetet a partjáról, aranyosat téved. Ilyesmi is van benne, de más is.

Egy híján negyvenéves az is, aki akkor született, amikor Szeged patinás irodalmi folyóirata, a Tiszatáj elkezdte „folyatni", folytatásokban közölni veretesen szép, tündérien tiszta sorozatát, először csak Tisza címen. Ürgetve-forgatva a szót, meg az éveket, ki kell mondanunk, a nyugdíj körül bócorog már az is, aki érett ésszel még olvashatta az elsőket. És aki akkor nekiveselkedett a megírásnak, az is szépen-csúnyán elütötte már a nyolcvanat. Tóth Béláról beszélünk, a szegediségből kivált Dombiratos Szegedre visszaédesedett szépszavú, tündértollú fiáról.
Ott dolgozott a Somogyi-könyvtárban, a most már csupán múzeumként ismert kultúrpalotában, csak ki kellett néznie az ablakon, és látta a folyót.
Láthatta csöndesnek, hatalmas aszályokban szinte haldoklónak, és figyelhette öklét rázó szörnyetegként is, amikor esős évszakok köszöntek ránk. Fejébe vette, elindulna fölfelé, a jobb parton, és visszatér majd a másikon. Akivel útközben találkozik, tollára veszi. Eregeti magából a selymet, mint a selyemhernyó, és ilyeneket is mond: – Ó, kedves mester, nekem soha nem kellett ahhoz innom, hogy a lelkesedés tatarja fölgyulladjon bennem. Egész életemben az emberben megbúvó szépet kutattam, s ha csak egy szikrányira rálelek, hát fölnyerítek, akár a tavaszi fűvellőre eresztett csikó. A zsurki tanítónak mondja Béla, de Szegeden végezte a tanítóképzőt, aki éppen Záhonyba tart. B

éla éppen szuszkurálta a biciklijét, leeresztett a hátsója, amikor összefutottak. Hol is van Zsurk? Mostani hazánk legészakibb csücskében. Keresse meg a könyvben, aki újra föl akarja fedezni azt a világot, nem bánja meg, mi most elégedjünk meg avval, ami akár a legkeményebb szemrehányás is lehet. Sokan vagyunk, akik az írásművek föltámadásra áhító temetőinek is valljuk a folyóiratokat. Aki egész életében az emberben megbúvó szépet kutatta, annak majdnem negyven évig kellett várnia, legyen már végre kötet is a Tisza szalagjára fölpitykézett emberi szépségekből.

Irodalmunk akkori nagyokosai nem ilyen lovat akartak. Ha előbb volt meg a teória, és azt kellett (volna) kitölteni betűvel, akkor bizony oda jutottunk, ilyen remekművű munkák is hiába várták a föltámadást. Egy csomó teóriás mást meg egyszerűen elsöpört a történelem kiruccanó áradása. Évtizedeken át hiába szuszkuráltuk a szerzőt is, tapodtat se mozdult előre a dolog. Nem rajta múlott. Most aztán, amikor végre fölnyíltak a zsilipek, és kiadó is kinyújtotta utána két karját, kiderült, alaposan meg kellett rostálni az egészet, hogy egy kötetbe bele férjen. Ilia Mihály volt akkoriban a Tiszatáj tótumfaktuma, most ő is belesegített az igen nehezen járható rostatáncba. Tokajból nyolc közlés is lehetett, jó is, hogy mind megmaradt, de le kellett csapniuk a sorompót. Talán majd egyszer…!

Közben dolgoztak az irodalom hajszálcsövei. Az Ibrányból Szegedre honosodott Szabad János hozta például a hírt nemrég falujából, a mostani nagy öregek sejtik, írtak az ő falujukról is, az akkori nagy öregek szájíze szerint való, de nem tudnak róla semmit. Fölnyeríthetünk mi is, mint a tavaszi fűvellőre kiszabadult csikó, közben jócskán megöregedvén, hogy végre az emberben megbúvó szépség kanyargós darabja szegedi kötetben is megjelenhetett. (Bába Kiadó.)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A labda üzenete

"Miközben a foci globális nyelvvé válik, világrészeket, olykor szemben álló, de legalábbis egymással… Tovább olvasom