Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

A történelem urai

JEGYZET - "Azt nem tudom elképzelni, hogy a politika a vezetői ballépések szankcionálásában valaha is utolérné a versenyszférát."
Akár végrehajtható, akár nem, a Fidesz komolyan gondolja, hogy felelősségre fogja vonni a szocialista kormányokat. Garancia az egyértelmű szándékra és az alapos fölkészülésre, hogy az államadósság növekedését vizsgáló albizottság elnöke nem a sajtótájékoztatón beszélő Szijjártó Péter, hanem aki mindvégig hallgatott mellette: Dancsó József, Orosháza polgármestere, az OTP szegedi igazgatóságának korábbi igazgatója. Egy csöndes bankár. Egyelőre a politikusok és a jogászok beszélnek: megmondják, el lehet-e ítélni valakit, valakiket utólag olyasmiért, ami az elkövetés pillanatában nem volt bűncselekmény. Most úgy fest, mintha nem lehetne. Aztán előfordulhat – mert láttunk már valami hasonlót –, hogy teremtődik olyan jogszabályi környezet, amelyben ez már lehetséges. Vagy kiderül, nincs is szükség új törvényre, mert így is lesz elég bizonyíték egy büntetőeljárás elindításához. Eltelhet néhány hónap és év is, mire tényleg meg lehet siratni Gyurcsány Ferencet, Medgyessy Pétert, Bajnai Gordont. Sokkal érdekesebb, hogy mi lesz ezután, hogy a politikusi hibák jogi szankcionálása gyakorlattá válik-e „a jövőre nézve".

Mert most nem bírók, hanem történészek ítélik meg, például Károlyi Mihállyal kapcsolatban, hogy csupán dilettáns volt vagy hazaáruló. Ünnepi megemlékezéseken mondanak verdiktet Kádár Jánosról, aki visszajött az oroszokkal, és törvényesnek látszó büntetőpereket indított a forradalom résztvevői ellen. Gimnáziumi vagy inkább egyetemi történelemórára tartozik, mennyiben hibásak az MSZMP kormányai az ország korábbi eladósodásáért – vagy a Horthy-rendszer tisztségviselői a háború szörnyűségeiért. Ők már nem terelhetők be a tárgyalóterembe. De mi történik ezután azzal a miniszterelnökkel, akinek a kormánya nem tudja tartani az alkotmányban rögzített államadósság-határt? Az ellenzéken vagy a következő kormányon múlik, hogy indul-e eljárás ellene? Hogyan fog alakulni az úgynevezett ítélkezési gyakorlat? Elég bizonyíték lesz-e a szándékosan elkövetett országrontásra, hogy a miniszterelnök zárt körben bevallja, eddig úgy tettek, mintha kormányoznának, de lényegében nem csináltak semmit? Milyen hosszú procedúrára számíthat, hogyan bizonyíthatja igazát egy polgármester, akit helyben azzal vádolnak, hogy indokolatlanul eladósította az önkormányzatát – ahogyan ez például Dancsó Józseffel történt?

Bárhogyan is alakul, azt nem tudom elképzelni, hogy a politika a vezetői ballépések szankcionálásában valaha is utolérné a versenyszférát. Mert ott valahogy egyértelműen, nyilatkozatháborúk, bírósági ítéletek nélkül is ki szokott derülni a tulajdonosok számára, ha az ügyvezető igazgató végzetes hibát vétett. És mindegy, hogy aljas indokból vagy csak böszmeségből tette, megköszönik neki a munkát – nem a következő választások után, hanem azonnal.

Olvasóink írták

  • 1. unknown 2011. augusztus 02. 08:09
    „Hát, igen. Találó a jegyzet tartalma. Az egészben az a furcsa, utalok itt Futó Barnabás ügyvéd szavaira, hogy valójában a BTK-ban ma is létező a szankcionálása a számviteli törvény megsértése esetében, a hűtlen kezelés vétségében, így csak élni kellene vele. Arra is emlékezhetünk, hogy a pénzügyi és számviteli felügyelet vezetője minden költségvetési év végén kiáll(t) a parlament elé és elmondja(elmondta) azon tételes vádjait, hogy hol és miként sérült az állami gazdálkodás fegyelme az elmúlt évben. És ez így ment eddig nemcsak az elmúlt nyolc, de az elmúlt 20 évben. A dolog érdekessége, hogy amikor az állampolgár részéről megfoghatatlan milliárdokról, ezer milliárdokról volt (van) szó, akkor az mindig elszállt a magas fellegekbe. Legfeljebb (persze ez is relatív, hogy ezért-e) a következő választáson megbukott a kormány. Mondják utólag egyes politikusok. Tegyük szívünkre a kezünket, valljuk be, mi választók azokat szavaztuk be eddig ország vezetőnek, aki nekünk csak adott, többet ígért és nem azokat, akik szükségből és kényszerből inkább megtakarításra, a túlköltekezés lefaragására törekedtek. Bezzeg mit rágódunk rajta mi polgárok, földi halandók, ha megélhetési tyúktolvajok veszélyeztetik létünket egy-egy kerékpár ellopásával, vagy egy csokoládé zsebre tételével a nagyárúházban.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Álomból valóság

"Vásárhely olyan világeseményt rendez a napokban, amelyre a hazai szövetség mellett a város is igazán büszke lehet." Tovább olvasom