Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

A vasalatlan vasbeton

"Kóbor beszédek keringenek arról, hogy a mi utcánkban valamelyik lakásra rászakadt az ég alja. Azért csak az alja, mert maga az ég egy arasszal följebb van, és egyelőre úgy tűnik, az még jól van oda teremtve. Először behorpadt a mennyezeti lambéria, utána pedig lehuppant a betontömb."
Kóbor beszédek keringenek arról, hogy a mi utcánkban valamelyik lakásra rászakadt az ég alja. Azért csak az alja, mert maga az ég egy arasszal följebb van, és egyelőre úgy tűnik, az még jól van oda teremtve. Először behorpadt a mennyezeti lambéria, utána pedig lehuppant a betontömb. A szóbeszéd úgy tudja, vasbetonnak kellett volna ott lennie, de az építőipar újított. Majdnem föltalálta a vasalatlan vasbetont. Egyszerűen beterítette a gerendák közeit cementes sóderral.

Azt is beszélik, előkapná karikás ostorát a törvény, és úgy a nyaka köré csördítene a vállalatnak, de úgy, hogy belesántulna, de nem teheti. Az a cég, amelyik ugyan nem hitvány találmányok népszerűsítésében utazott, hanem tisztességes munkára szerveződött, alighogy összekókányolta ezt a házat, fogta magát, és megszűnt. A törvényi karikás pedig úgy van megteremtve, ha nincsen, akinek vagy aminek a nyaka köré csördítsenek vele, önműködően lábhoz eresztődik.

Valamikor indulófélben volt egy mozgalom, azt akarták írni föléje, hogy „munkádhoz add a neved." Hallani lehetett olyasmiket, ha megveszek egy cipőt, és az első esőben beázik, visszakereshessék akár a cipőgyári melóst is, aki kiadta a kezéből. Amikorra csak egyszer is érvénybe lépett volna, az átkos örökséggel ez is megszűnt. Jött helyette áradatban a bóvli.

Ha veszem a bátorságot, és azt mondom, a szóban forgó vaskihagyásos vasbeton esetében is tudnia kellett elsőéves kisinas kora óta például a beépítőipari ellenőrnek, akinek a szeme láttára oda fölrakták, hogy az előbb vagy utóbb, de holtbiztosan leszakad majd. És látnia kellett a melósnak is, aki fölrakta. A cég ugyan megszűnt, jogutód nélkül, de talán minden dolgozója megvan még. A tervezőtől, a vezérfőnöktől az anyagkeverőig és a beterítőig mind. Személyi igazolvánnyal, személyi számmal is. Kotorékeb se kellene hozzá, hogy akár a rókalukból is kihajtsák. A nulla tolerancia jegyében.

Tudom, persze, hogyne tudnám, vannak elévülési idők. Állítólag csak az emberiség elleni vétkek nem évülnek el. (Szoktam mondani, az el nem követett bűnök se évülékenyek, de ez most nem ide tartozik.) Nagy pofon ugyan a plafon leszakadása, mégse tekinthető emberiség elleni bűnnek. Csak azokat fenyegette csúfos kimúlással, akik alatta laktak. És micsoda szerencséjük volt! Éppen arrébb álltak.

Ne gondolja senki, hogy belém is belém állt az a médiaféreg, amelyik az első mondatok után kezdi rágni és köpködni, ki a felelős. Csak azt gondolom egyszálbélű honpolgárként, ha a szervizből kijövő autó azért csavarodik föl a fára, mert rosszul húztak meg egy csavart, a panelházak meg azért szorulnak utólagos fölöltöztetésre, mert annakidején azt is vasvillával hányták össze, akkor lehessen visszalapozni a munkanaplót. Te voltál a ludas, édes fiam, Betonvas Gereben? Te felelj!

Vagy az, aki kifelejtett a naplóból.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ízbiznisz

"Lehet-e annál savanyúbb képet vágni, mint amikor az édes gyümölcshöz szoktatott magyar apa… Tovább olvasom