Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 19°C | 33°C Még több cikk.

A Velence-szindróma

"Úgy véltük, itt, megyénkben alakíthatja ki logisztikai bázisait, központjait az a tőke, amely az olcsó romániai és a jugoszláv munkaerőre és nyersanyagra kíván építkezni. Nem így történt."
Alig két évtized alatt háromszor is csalódnunk kellett reményeinkben, abban, hogy térségünkben meglódul a gazdaság. Tizennyolc éve, a rendszerváltás idején abban reménykedtünk, tőkevonzó szerepe lehet annak, hogy Magyarországon már volt bankhálózat és viszonylag tisztességes infrastruktúra, amivel román és szerb szomszédaink nem dicsekedhettek. Úgy véltük, itt, megyénkben alakíthatja ki logisztikai bázisait, központjait az a tőke, amely az olcsó romániai és a jugoszláv munkaerőre és nyersanyagra kíván építkezni. Nem így történt.

Aztán azt reméltük, hogy az egyetemre támaszkodva kialakulhat a tudásipar, és az válik a térség húzóerejévé. Nagyobb méretekben ez sem jött be. Végül az autópályában bíztunk, abban, hogy a jó közlekedési adottságok tőkét, cégeket, beruházókat vonzanak majd térségünkbe. Egyelőre ez is csak a vágyak birodalmába tartozik.

Pedig Szeged és környéke – elvben – jogosan bízhatott a sikerben, hiszen a megyeszékhely a középkorban az öt leggazdagabb magyar város egyike volt. Részint annak köszönhetően, hogy kereskedelmi utak és eltérő gazdaságú régiók találkozásánál feküdt, részint pedig annak, hogy természetföldrajzi adottságai virágzó mezőgazdaság, lényegében afféle nagyüzemi élelmiszertermelés lehetőségét biztosították.

Igaz, mindez elpusztult a török hódoltságban és a felszabadító harcokban. Aztán, mire Szeged kilábalt volna a bajokból, az árvíz vitte el a várost és környékét. És mire ezt is kiheverte, Trianon fosztotta meg hátországától és majdnem egy évszázadon át nemszeretem végvárként kallódott az ország térképén. Bár ennek az időszaknak volt egy kétségtelen jótéteménye: Szeged egyetemi város lehetett, amire ma is sokkal jobban támaszkodhatna. A lényeg azonban az, hogy új cégek, új tőke, új munkalehetőségek eddig nem igen jöttek Csongrád megyébe.

A helyzet kísértetiesen hasonlít a Velence által bejárt úthoz, amely a középkorban Európa egyik legerősebb és leggazdagabb hatalma volt a Földközi-tengeri kereskedelem és az arra épülő ipar jóvoltából. És amely különböző hatalmaktól megszállt elszegényedő település lett a nagy földrajzi felfedezések és a kereskedelmi utak áthelyeződésének következményeként. Úgy, hogy a város ma is elsősorban valahai gazdag múltjának szépségeiből, a turizmusból él.

Nálunk is élne és hatna a Velence-szindróma? Azzal a különbséggel, hogy mi a múltunkból sem tudunk megélni? Szerintem nem. Mert éppen uniós csatlakozásunkkal kerültünk megint a fősodorba, és térhetnek vissza térségünk valahai előnyei. Velence tanulsága mégis fontos lehet. Az a város ugyanis nemcsak adottságaiból lett gazdaggá, hanem kereskedőinek, hajósainak, dózséinak és mestereinek akarata, tudása, mersze és kockázatra mindig kész mentalitása eredményeként. Nem vártak arra, mi jut el hozzájuk, hanem ők mentek el a messzi Ázsiába a fűszerekért, a drágakövekért és a selyemért, amiből gazdagságuk, sikerük megszületett.

Talán mi is tanulhatnánk a példájukból. Ennek szükségességére figyelmeztetnek mellesleg azok az adatok, melyek szerint legnagyobb hátrányunkká kezd válni a magyar munkaerő képzetlensége és gyenge motiváltsága.

Olvasóink írták

  • 4. csapodár 2008. január 17. 10:03
    „A város politikus elittje azt a szót hogy Szeged városáért lobbizni nem ismeri,csak azt,hogy hogyan lehet többet a saját zsebre lopni és csalni.Ez a magyar valóság.Amig a milliárdokat lopókat nem csukják le,hanem az aktáikat titkosítják"LOBBIZNAK"addig ebben az országban az lesz,amit "ŐK"akarnak.A renszerváltás óta egyre jobban süllyedünk a lejtőn lefelé.Antal levéltáros úrnak és a mellette bókoló segnyalóiknak köszönhetően.Annak idején a német kancellár felajánlotta Magyarországnak,hogy a teljes államadosságot elengedik,de emlékszem,hogy ez a büszke miniszterelnök,megköszönve ország-világ elött kijelentette,hogy köszönjük szépen,de nem fogadjuk el,mert a magyar nép,majdgyorsan ledolgozza azt a 26 milliárd dollár külső államadoságot.Azóta is erről az ujságiró társadalom cinkossan és mélyen hallgat,akár csak a rózsadombi paktumról is.Ergó innen számítható az új de azonnal erkölcsileg és gazdaságilag hanyatló új Magyarország!Azóta is csak becsapni és igérgetni tudnak a politikusaink.Mi van a választási törvény módosításával,nem véletlen,hogy az is mindig a mélyben marad.Tisztelt újsáirók lenne miről cikkezni,de önök is az egzisztenciájukat féltik.Még ilyen mocskos,züllött társadalom amióta az eszemet tudom nem volt.Ez mind a közönynek,amegfélemlítésnek és még sorolhatnám ítéletnapig,hogy minek köszönhető.”
  • 3. V.I.F. 2008. január 15. 08:43
    „Igaza van a szerzőnek, egyetértek gondolataival. Isten látja lelkemet, nem akarok megbántani senkit, de a szegedi értelmiségi elit a mai napig a Budapesten elhatározott lépésekre, döntésekre vár, aszerint mer cselekedni, mindenben arra hivatkozik, azzal takarózik. Semmit nem változott a központi hatalomtól való függősége. Temesvár és a román mentalitás megint leköröz(ött) bennünket, mint annyiszor a történelem kritikus forduló pontjaiban.”
  • 2. dondongó 2008. január 15. 08:33
    „A szokásos sirám kapcsán mindig a Kass szálló, a Hági étterem és a Centrum mögötti városképi értékű gödör jut az eszembe. El nem tudom képzelni a Velencével való asszociáció hátterét.”
  • 1. jo bacsi 2008. január 15. 08:25
    „......es ugy gondoltuk ha csak hatra dolunk a szekunkben es vaejuk hogy tortenjen akkor tortenni fog. Mert ugy gondoltuk, de nem csinaltuk ugy!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Naftahajsza

"Ki emlékszik már Fa szappanra cserélt sajtokra? És ki állja meg mosolygás nélkül, ha eszébe jut,… Tovább olvasom