Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

A veszett fejsze nyele

" Az ugratós lakodalom férfimenyasszonya az a Jóska, aki évekig panelfölöttesünk volt. Itt laktak fölöttünk. Csak akkor áztak be, ha esett az eső, de akkor jószívűen ránk is csurgott a levéből. Ő se mondta, és se tudtam, hogy találkoztunk már. Akkor ismertem rá, amikor újra láttam, hogyan bújtatja bele az abroncsszoknyába Valika, tulajdon felesége. Az Isten is nekünk teremtette."
Ha én gazdag lennék! Nem tudom, milyen lennék, eddig nem próbáltam. Annyi biztos, a kódisnyugdíjnál jobb lehetne.

Talán virtigli régészek se hallottak még előásott filmekről. Romló anyag, nem őrzi meg az idő. Mi most mégis ebben forgolódunk, és jó nekünk ott lennünk. Sok rébusz ez így együtt, tartson velünk, akit érdekel. Negyven évvel ezelőtt indul a történet. Megegyeztünk a forráskúti művelődési ház akkori igazgatójával, hogy népi hagyományaikat – az aratóbált, a szüreti mulatságot, a lakodalmas játékot, a farsangi tuskóhúzást és a cicázást – filmre vesszük. E sorok írója akkor már/még javában nyomta a gombot külön megbízatások alapján a televízió híradójának, és a hivatali szóval megyei filmkészítési csoportnak nevezett akárminek is operatőre volt, néminemű gyakorlata tehát volt benne. Az alku szerint ezért semmi térítésre igényt nem tart, ellenben azt kéri, a kész filmből egy kópia őt illesse, egy pedig az igazgatót. Tartalék játékosként még egyik nagyérdemű munkatársunk is számításba jött. Betette azonban az ördög a lábát, és mi fölbukfenceztünk benne.

Új igazgatója támadt a művelődési háznak. Bár semmi köze nem volt az addigi fölvételekhez, bejelentette jussát, hogy alkotóként őt is föltűntessük. Kakukktojás a galambfészekben? Amikor azt is meghallottuk, hogy Pesten vágóasztalon van már a filmünk, nyilatkozatban tiltottuk le a községi tanács elnökénél, külön kikötve, ha mégis forgalmaznák, az akkor esedékes összes alkotói javadalmazásra tartjuk a markunkat.

Kezünkben van minden idevágó dokumentum, de a film mostanáig aludt. Hogyan, hogyan se, nem tudom, de előkerült belőle két adag, muszterállapotban. Erre mondom most, akár gazdag is lehetnék. Ahogy a régész gyönyörködve porolja le az aranyfibulát, úgy gyönyörködünk mi is benne. Lapéta Tóni bácsi szamaras vőfélykedésében, Monostori Veszter ezer ágra szikrázó szellemességében, Fodor János köpcös humorában, és Csikós János tüsténkedésében. Hogy a többi fölvétel hová lett, nem tudhatjuk, de jó lenne fölkutatnunk. A túlvilágra nem mehetünk egyelőre még, hogy megkérdezzük az igazgatót. A mostani polgármester jóindulatát is igénybe véve ezt a kettőt egy profi készségekkel rendelkező, ma is lelkes amatőr közreműködésével CD-re írtuk. A Szüreti mulatság az egyik, és a Tréfás lakodalom a másik.

Szemem-szám tátva maradt, amikor újra bele láttam. Az ugratós lakodalom férfimenyasszonya az a Jóska, aki évekig panelfölöttesünk volt. Itt laktak fölöttünk. Csak akkor áztak be, ha esett az eső, de akkor jószívűen ránk is csurgott a levéből. Ő se mondta, és se tudtam, hogy találkoztunk már. Akkor ismertem rá, amikor újra láttam, hogyan bújtatja bele az abroncsszoknyába Valika, tulajdon felesége. Az Isten is nekünk teremtette.

Csúfos kudarcunk miatt, ha csak tehettem, ezt a falut nagy ívben kerültem el. A filmbemutatón alkalmunk volt az összebékülésre. A veszett fejszének a nyele is aranyat ér. Förgeteges sikert hozott. Talán előkerülhet még a feje is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beszámoltunk

"Mi marad még hátra? Vasárnap mindenki menjen el szavazni, és „két egyszerű csuklómozdulattal"… Tovább olvasom