Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Abból főzzünk, amink van

"Igazat adjunk-e a karácsonyi készülődéssel elfoglaltaknak? Vagy gondoljuk azt, hogy a pulykafűszerezés közepette azért ki-ki vethetne egy pillantást – az uniós költségvetésre? A holnapra?"
Igazat adjunk-e a karácsonyi készülődéssel elfoglaltaknak? Vagy gondoljuk azt, hogy a pulykafűszerezés közepette azért ki-ki vethetne egy pillantást – az uniós költségvetésre? A holnapra?

A belpolitikai első reakciók figyelése helyett bátran törődjünk a karácsonyi töltött káposztával. Megtapasztaltuk már ezerszer, hogy a kőkemény tények és a számok világa sem marad egyértelmű, fehéren fekete, hanem villódzóan, felkavaróan sokszínűvé és bizonytalanná válik – mihelyst a politika veszi kezelésbe.

Magyarország családonként kétmilliót nyert, mondja a kormányoldal. Kétszázmilliárd forintot kivettek a magyar emberek zsebéből, állítja a fideszes expénzügyminiszter.
Hát nem annak van igaza, aki minden figyelmével a káposztatöltelék felé fordul?

Akiket mégis érdekel a saját zsebük tartalma, a holnapi életük minősége, és elkezdik szétszálazni az ellentétes tartalmú állításokat, láthatják: nyertünk, tényleg – az első brit uniós költségvetési ajánlathoz képest. És nem is csak azt az egymilliárdot, amennyivel a ránk eső abszolút szám – 22,6 milliárd euró – a drámainak mondott tárgyalások végére megnőtt, s amennyivel a csehek után a másodikak vagyunk a 25 között az egy főre jutó pénzt tekintve. Hiszen az is plusz, hogy az önkormányzati beruházásokat ezentúl nem drágítja meg, hogy az áfát nem lehetett európai támogatásból kifizetni. Egyáltalán: a beruházások minden 100 forintjából csak 50-et lehetett uniós pénzből kifizetni, ezentúl meg 85-öt lehet. Továbbá: elavult lakóházakra is lehet európai pénzt költeni, nem csupán óriás csatornaberuházásra. Alsóbbrendű utakra is, nem csupán sztrádára. Akár elképzelhetem, hogy megérem: a szegedi Vasas Szent Péter utcán nem kell angolkeringőznöm a kátyúk tengerében, ha tengelytörés nélkül akarok kijutni onnan a Kossuth Lajos sugárútra.

De kivettek a zsebünkből 200 milliárdot! A luxemburgi uniós ajánlathoz képest tényleg kevesebb a mostani megállapodásban a ránk vonatkozó összeg. De hogy vehették volna ki a zsebünkből, amikor sosem volt ott? Ez sosem volt valódi pénz, főként nem a miénk. Szegény vagyok, ülök szemközt a tehetős szomszédommal – és verem az asztalt? De igenis adj a tiédből nekem többet, mert amennyit adni akarsz, azzal én nem érem el a te életszínvonaladat?

Maradjunk abban, hogy a kibicnek semmi sem drága, és koncentráljunk a töltött káposztára: készítsük a töltelékét annyi husiból, amennyink erre a célra van. Várjunk ki továbbá még két évet, és ha akkor is kátyúkeringőzünk a szegedi Vasas Szent Péter utcán, gondoljunk szeretettel vátesz Varga Mihályra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Könyvöröm

"Úgy őszintén: önök hitték volna? Mert nekem legszebb álmomban sem sejlett fel, hogy rohanó, videós,… Tovább olvasom