Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Ábel a rengetegben

"Garamhegyi Ábel államtitkár – akinek gyorshajtási ügyét egy minisztériumi ügyeletes próbálta elsimítani a rendőrségnél – közülünk való, Csongrád megyei. Bejelentett lakcíme is szegedi, ezért most az itteni rendőrkapitányságnak kell intézkednie a szabálysértés miatt."
Garamhegyi Ábel államtitkár – akinek gyorshajtási ügyét egy minisztériumi ügyeletes próbálta elsimítani a rendőrségnél – közülünk való, Csongrád megyei. Bejelentett lakcíme is szegedi, ezért most az itteni rendőrkapitányságnak kell intézkednie a szabálysértés miatt.

Garamhegyi 1999-ben az MSZP-s vezetésű makói önkormányzatnál dolgozott, aztán a fideszes polgármester által irányított mórahalmi helyhatóságnál. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémiától elnyerte „az év fiatal tudósa" díjat, települési marketingből doktorált a szegedi egyetemen, ugyanitt volt docens 2003-ig, majd a miniszterelnöki hivatal főosztályvezetője lett, később a GKM-nél helyettes államtitkár. Tavaly óta államtitkár. Igazságtalanság, hogy ő a nagyobb nyilvánosság számára az az ember lesz, „akinek volt az a kínos gyorshajtása, közvetlenül a Zuschlag-ügy után". De hát ez Magyarország.

Hétfőn este 11-kor a harmincnyolc éves államtitkárt Szentendrénél traffipaxszal bemérték, mert a megengedett 50 helyett 78-cal ment. A rendőr közölte, hogy szabálysértési feljelentést tesz, az államtitkár azt mondta, jó, tegye a dolgát. Nem sokkal ezután felhívta a minisztérium ügyeletesét. Az ügyészség szerint körülbelül egy órával ezután egy ezredesként bemutatkozó férfi telefonált a rendőrségre, azt kérdezte, „ki tudnák-e venni a feljelentést a rendszerből". Az érintettek azóta magyarázkodnak, a miniszterelnök odaszólt, a miniszter vizsgálódott, aztán kirúgta az ezredesként bemutatkozó ügyeletest.

Ki tehet erről az egészről?

Nyilván elsősorban az államtitkár. De meg kell nézni azt az aljnövényzettel sűrűn benőtt, vadcsapásokkal teli erdőt is, amelyet Garamhegyi a munkahelyéül választott. Amelynek a jelek szerint jól bevált, saját törvénye van. Még mindig. És vajon meddig?

Mert az rendben, hogy az államtitkárnak ilyen esetben be kell szólnia a minisztériumba – na de éjjel tizenegy után? Nem várhatott volna a dolog másnapig? Ha pedig az ügyeletes „nem próbált nyomást gyakorolni a hatóságra", akkor miért telefonált be a rendőrségre éjfélkor? Boldog új évet akart kívánni? Mi az, hogy ez „csak egy rutineljárás"? Hogyan fordulhat elő, hogy a 2001-es év ifjú tudósának, aki talán többre hivatott, megpróbálják elintézni a gyorshajtását? Attól megszűnnek a vadcsapások, vége van a fű alatti elintézősdinek Magyarországon, ha a miniszter kirúgja az ezredes urat?

Persze, kérdés az is, mit tehetünk ilyenkor, ha mi vagyunk az államtitkár, az ügyeletes, a miniszter, a miniszterelnök. Szerintem vezethetünk óvatosabban. Lenyelhetjük a békát, kifizethetjük a bírságot zokszó nélkül, ahogy legutóbb a norvég király tette. Nem telefonálgatunk be a rendőrségre, nem gyakoroljuk a régi rutint. Este pedig lefekszünk aludni, lehetőleg tiszta lelkiismerettel.

És emellett, ha úgy tetszik, beszélhetünk a parlamentben arról, milyen forrón áhítjuk a közélet megtisztulását.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beetetés

"Sokan kergetik a szerencséjüket, noha a józan ész azt mondja, elvétve talál az csak becsületes… Tovább olvasom