Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

Add, Uram!

JEGYZET - "Már az első szabad október 23-án összekaptak szegény ötvenhatosok, hogy ki az igazabb közülük és ki nem."
Egynapos koromban, pólyában ért az ötvenhatos forradalom. Apám egész havi pedagógusbére ment rá, hogy a kórházból valaki hazafuvarozzon kis falunkba – a vonatok már nem jártak. Másfél héttel később magához ölelt apám, kivitt a kert végébe, és az országút felé mutatva jelezte 12 napos fiacskájának, hogy mindennek vége: szovjet tankok végeláthatatlan sora dübörgött a kertek alatt. Nyilván nem emlékezhetem ebből semmire, mégis, tán azóta, zsigereimben hordom, őrzöm, féltem ötvenhatos ügyünket.

Nyiladozó értelmemre talán nagybátyám, Endrédy Vendel ciszterci apát volt a legnagyobb hatással , aki az ÁVH legsötétebb börtönbugyrait megjárva, szabadulása után néhány órával így fohászkodott: Add, Uram, hogy méltók legyünk a szabadságra! A Terror Házában külön emléktábla hívja fel a figyelmet szenvedéseire.

A diktatúrában – a puhában is – tabukérdés volt ötvenhat, Kádár, miután kitombolta magát, megpróbálta kitörölni és átprogramozni az emberekben a történelmi és a személyes emlékezetet is. A kivégzett Nagy Imrétől jobban félt, mint az élőtől. Az október 23-ák pár évtizedig úgy teltek az országban, hogy miközben a politikai foglyok börtönben ültek, a demokratikus ellenzéknél előre házkutatásokat tartottak, a szamizdat irodalmat meg a sokszorosító berendezést velük együtt begyűjtötték, a többit a Batthyány-örökmécsesnél kapták el, aki kinyitotta a száját, azt pofán verték, bevitték. A nép jó része ilyenkor a Szabad Európa Rádiót hallgatta, apámék is. Gyerekkoromban jobban fújtam az ötvenhatos szövegeket, mint a tízparancsolatot: „Itt Nagy Imre beszél. A szovjet csapatok ma hajnalban támadást indítottak az ország ellen. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van…" Október 23-ákon megszaporodtak az igazoltatások, mindenütt rendőrök cirkáltak, a munkásőrségnél és a seregben összetartás volt. Úgy intézték, hogy az egyetemeken szünet legyen, a kollégiumokból akit lehetett, hazatessékeltek, csak hogy ne legyenek együtt a diákok.

Kádárnál a sors valamennyit törlesztett, félig már megzavarodva meg kellett érnie, hogy a mártírhalált halt miniszterelnököt 1989. június 16-án újratemetik. Pár héttel később, amikor a Legfelsőbb Bíróságon éppen kihirdették a Nagy Imre és társai elleni vádak megsemmisítését, egy késésben lévő újságíró útközben a rádióban hallotta a hírt: meghalt Kádár. Felírta egy cetlire, s körbeadta az ülésteremben… Igazán megérhette volna még, hogy október 23-a nemzeti ünnep lett.

Alighanem azonban mi, magyarok jobban értünk az ünneprontáshoz, mint az ünnepléshez. Már az első szabad október 23-án összekaptak szegény ötvenhatosok, hogy ki az igazabb közülük és ki nem. Szánalmas vitákba keveredve egymással saját maguk végezték el ötvenhat elkoptatását. Az évek során aztán ők vagy megbékéltek egymással, vagy belefáradtak saját indulataikba. Közben viszont aktivizálódtak a pártok és politikusaik, fanjaik és holdudvaraik. Valamennyi ünnepünket, így október 23-át is széthasították enyémre meg tiédre, az embereket felosztották „mifélénkre" meg „azokra".

Ötvenhatban – ahogy Márai írta – angyal vitte hírét a magyar csodának, Camus-ék királyi örökségről zengedeztek, a világ glóriát tett Magyarország fejére. Arra a történelmi pillanatra, amelyről a rendszerváltoztatás hajnalán még azt hittük, ráhangolódhatunk örökségére. De nem. Most is fohászkodni vagy inkább káromkodni támad kedvem. Add, Uram, hogy méltók legyünk a szabadságra – az istenfáját!

Olvasóink írták

  • 6. czindi 2012. október 24. 15:48
    „Nem hollandba, hanem Hollandiába, - ugyi. Kádár valóban töprengő ember (is) volt. De a forradalom után évekkel később is embereket fölakasztani? Ezt még Haynau sem tette...Igaz, ő nem volt magyar...Megvárni, míg egy 16 éves srác 18 legyen, és azután kivégezni? Szóval hagyjuk Kádár elvtársat....”
  • 5. klj-54 2012. október 23. 11:06
    „@v.imre :
    Kedves Imre!
    Bárhogyan próbálsz fogást keresni rajtam nem fog menni:)
    Nem akarok mindent elárulni magamról!
    Ezért aztán nem írtam szép, kerek összefüggő novellát, ahogy azt amúgy szoktam!
    Hogy te is megértsd:
    1999 szeptember 15 napján utolsó sárkányom (törvényes feleség) elment. Legyen boldog azt kivánom neki!
    Három évnyi utcasöprés után, mert ugye autóba csak az ül be aki oda tud figyelni (!) ültem vissza autóra.
    Majd kiballagtam Hollandba melózni.
    Nem tudom, ezek ismeretében is ellentmondást látsz?
    Te mit árulsz el magadról azon kívül, hogy az élő fába is belekötsz?
    Ugye jól esik a másikat fikázni, miközben saját gondjaid megoldása meghaladja az erőfeszítéseidet?
    Nyugi, az én belsőmben valóban rend van!
    Én egy boldog ember vagyok minden megoldandó feladatom ellenére!
    Amit vártam azt az Úr megadta és emiatt aztán nagyon nem a sorsommal vagyok elégedetlen, én csak az unokáim jövője miatt aggódom!”
  • 4. v.imre 2012. október 23. 08:33
    „3.klj-54

    Elgondolkoztató önellentmondásba keveredtél, miközben Kádár és a szovjet elvárás közötti kompromisszumot jegyzed. Utolsó mondatod kérdőjelezi meg létezett valós, itt kimutatott érzelmedet Magyarország iránt. Mintha a magyar nép érdeke, sorsa nem számítana. Mit is írsz?

    "...Az enyém addig volt igazán szép amíg kint melózhattam. "

    Őszintén, akkor a Te lelkedben valami rendezetlen maradt. És ha ez így van, akkor a rendezetlen alapról kiindulva a mát sem tudod minden részletében megérteni.

    Barátsággal: v.imre”
  • 3. klj-54 2012. október 22. 17:36
    „@ v.imre :
    Exem Kádár testőrének özvegye volt, másik még élő testőre azon kevesek közé tatozik akit barátomnak vallhatok.
    Nagybátyán naponta jelentett neki, édesapám is amíg szolgált.
    Az átlagnál több infóm van emiatt nem írtam butaságot.

    Tehát bizton állíthatom azt, hogy Kádár nem tombolt hanem kompromisszumot keresett és talált a szovjet elvárás és a minimum között.
    Egy két elvetemültek pedig, aki ma is beszélt a Kossuth rádióban számomra nem mérvadó, mert akik valóban tettek valamit és nem lopásért ültek, azokat felakasztották.
    Nem kell velem egyetérteni, mert ugye mindannyian más világban élünk!
    Abban amit látunk magunk körül.
    Az enyém addig volt igazán szép amíg kint melózhattam.”
  • 2. v.imre 2012. október 22. 13:08
    „1.klj-54 2012.10.22. 11:21

    Nem kellett volna... Te akkor talán 3 éves lehettél (Magad jelezted egyszer születésed évét). Tapasztalat nélkül néha bölcsebb a hallgatás.”
  • 1. klj-54 2012. október 22. 11:21
    „Kedves cikkíró!
    Ajánlom a figyelmedbe Kádár életrajzait.
    Él nélkül!
    Akkor ezt a butaságot nem vetetted volna papírra, gépbe:"Kádár, miután kitombolta magát,"
    Az akkori történelmi (és közgazdasági!) helyzet nem volt alkalmas egy rendszer változtatáshoz.
    És Marxot idézve:
    "Állam az olyan erőszakszervezet, mely hatalmát minden eszközzel fenntartani igyekszik,."
    Ugye nem kell túl sok gondolkodás ahhoz, hogy belássuk, Kádár azt tette amit tennie kellett!
    Én az ő helyében -nem szoktam hazudni!- bizony sokkal keményebben jártam volna el.
    Ő nálam sokkal szerényebb eredménnyel is beérte.
    Ha én lettem volna a helyében, akkor Orbánnak és bűntársaiknak nem lenne diplomájuk, csak szenet lapátolhatnának.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ha fizet, továbbmehet

"Két perc múlva egy mozdulattal tépte szét a csekket, és a markába röhögött." Tovább olvasom