Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Adomány vagy szemét?

"Tálcán kínálják a megoldást arra, mit kezdjünk a selejtezett darabokkal."
Ha egy ruhadarabot az egész szezonja alatt egyszer sem veszünk fel, már nem is fogjuk hordani – ezt mondják a hozzáértő stylistok. Ilyenkor nincs mese, meg kell szabadulni tőle, legyen az nadrág, pulóver, cipő vagy táska. Az viszont egyáltalán nem mindegy, mit kezdünk a korábban bizonyára kedves darabokkal.

Nehezen szánom rá magam a szelektálásra. Nemrég a gardróbszekrényben odáig fajult a helyzet, hogy a régitől már nem fért az új – a szezon végi leárazásoknak, a fillérekért kiárusított daraboknak ritkán tudok ellenállni. Ma már csak némi türelem és idő kell ahhoz, hogy megtaláljuk a tényleg akciós, jó minőségű ruhákat, és egyszerre akár többet is vásároljunk. A különböző szeretetszolgálatok, civilszervezetek pedig tálcán kínálják a megoldást arra, mit kezdjünk a selejtezett darabokkal.

A citromsárga konténereket nem lehet nem észrevenni a szupermarket előtt, ahol rendszeresen vásárolunk. Úgy döntöttünk tehát, hogy a már megunt, de jó állapotú darabokat oda visszük. Mindent átnéztünk, hogy ne legyen közte lyukas, szakadt, kopott, és mindent tisztán tettünk zsákokba – ahogy a legtöbben teszik.

Egyesek azonban nem veszik komolyan, hogy használható ruhákat és cipőket várnak, ezért gyakorlatilag kukának tekintik a gyűjtőket. Az agyonmosott alsógatya, lyukas zokni és lestrapált melltartó nemhogy nem segítség, de inkább azt sugallja: aki bedobta őket, nem sajnálja, hanem lesajnálja a rászorulókat, mondván, nekik jó lesz ez is. Aki pedig az üres palackkal, újságpapírral, cigarettás dobozzal nem képes még három métert menni a legközelebbi szemetesig, egyetlen dolgot felejt el. Egyszer ő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy ruhaosztáson kell sorban állnia.

Olvasóink írták

  • 1. flexsnake 2010. január 18. 23:52
    „Andrea valami nyugtatót vegyél be. Főleg az utolsó bekezdésben érzek némi indulatot.
    Az ugye meg sem fordul a fejecskéjében hogy a nagy sárga konténert könnyen nézik szemetesnek? Nem persze, miért is fordulna. Bizonyára ön az Armani inget becsomagolva tárolja a polcán és egy hét múlva eszébe jut mi lenne ha odaadná a rászorulóknak, mert azok milyen klasszul felvághatnak majd a putriban.
    Ez adomány, az adományt kétféleképpen lehet fogadni. Mosolyogva, vagy megköszönve.
    Ne egy újságíró döntse el hogy egy adományt jószívvel adják-e. És bármilyen hihetetlen 10millió putris csóró országában nem fognak gyöngysorokat meg Nike melegítőket oroginal csomagolásban bedobni. Az adományt aki kritizálja, nem érdemli meg. Ha nem kell, ki kell dobni. De pofákat vágni és kritizálni a legvégsőbb megoldás. Többé emiaz nem fog senki bedobni semmit. Köszönje meg magának és még perdüljön is táncra. Ha megtudom hogy önnek kell majd adakozni, nem hogy a használt alsónadrágom nem dobom be, de mást sem. Akkor visszatérünk rá hogy mi az amire annyira vágyik valójában.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csirkefarhát-modell

"Javaslom, emeljék tovább a nyugdíjkorhatárt – mondjuk úgy 75 évre." Tovább olvasom