Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 12°C | 17°C Még több cikk.

Agyrázkódás

JEGYZET - "A futballunkban is ugyanarra lenne szükség, mint a gazdaságpolitikánkban: őszinte szembenézésre."
Nem tudok focizni, nem is értek hozzá. A két ballábasok közé tartozom, ha már játék, nekem a kosárlabda jobban bejön. Hogy itt nemigen lehet foci nélkül élni, arra először akkor jöttem rá, amikor a rendszerváltás idején egy munkavacsorán főnökünk elmondta a nagy titkot. Egy igazi magyarnak három dolog fontos az életben: a foci, a bor és a család. Azt is hozzátette, nyert ügye lenne annak a pártnak, amelyik erre a szentháromságra építené politikáját.

Több mint húsz év telt el, nézni azóta megszerettem a jó focit. A világ- és Európa-bajnokságok, a BL tétmeccseinél kevés izgalmasabb szórakozást tudok elképzelni. Saját csapattal ezekben sajnos régóta nem vagyunk érintettek. Nekünk a foci, a játék helyett is politika jut. Akár politológusok is elemezhetnék szakértők helyett futballügyeinket. „Azzal a reménnyel küldjük csapatainkat, játékosainkat a pályára, hogy az adott közösség, jelen esetben a magyar nemzet legnagyszerűbb tulajdonságait mutassák be sportkörülmények között" – mondta nemrégiben, még a románok elleni fiaskó előtt miniszterelnökünk, aki a válogatottmeccseket sem csak sportszemüvegen keresztül szokta nézni. Ezért nyilatkozhatta még a nyáron a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia honlapján: „Akinek van szeme, az látja, hogy a magyar futball nagy jövő előtt áll". Lehet persze, hogy mindannyian megvakultunk.

Miközben az UEFA és a FIFA szeretné távol tartani a focitól a politikát, nálunk rendre nemzeti létkérdéssé avatják. A világra szóló amszterdami 8–1-es összeomlásról a kormányfő hétfőn az Indexnek azt mondta: agyrázkódással ért fel számára. Deutsch Tamás pedig azt üzenete: Magyarország jobban teljesít, kivéve a futballt. Az 5-ös számú párttagkönyv büszke birtokosa, a Fidesz-alapító Bayer Zsolt nyílt levelében egyenesen azt írta a válogatottnak: „Takarodjatok, mert ti vagytok a szégyen maga. S ez önmagában még senkit sem érdekelne. De ti akárhová mentek, mindenhol szégyent hoztok a hazátokra, és megaláztok mindannyiunkat".

Biztos bennem van a hiba, de a péntek esti meccset nézve nem éreztem magam megalázva. Tudomásul vettem: ilyenek a játék valós erőviszonyai. Mit is lehetne várni egy olyan ország válogatottjától, amelynek összes érintett csapata azonnal kihullott az európai kupákból?! Majd Andorrát ma este megverjük – ez a szintünk, ez a magyar realitás. Ha hinni lehet a fociszakértőknek, a sok fogadkozás, handabanda, álomkergetés helyett a futballunkban is ugyanarra lenne szükség, mint a gazdaságpolitikánkban: őszinte szembenézésre. A sikeres nyugati minták követésére, profibb szakmai munkára.

Ennek megértése persze felérne egy agyrázkódással.

Olvasóink írták

  • 2. marigold 2013. október 15. 10:49
    „Bizony, be kéne látnunk végre, hogy itt a szintünk, sokat segítene. Ezzel együtt helyén kéne kezelni a focit, oltáriszentség szintjére emelni azért barokkos túlzás talán. Ja, és nem önteni a pénzt számolatlanul focista sztárfizetésekbe meg tökfelesleges stadionokba. Mindenki sokkal boldogabb lenne.”
  • 1. v.imre 2013. október 15. 10:29
    „"...A sikeres nyugati minták követésére..."

    Hol az a sikeres nyugati minta manapság?”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Helló, világ

"Amibe bele lehet kötni, abba mi bele is kötünk." Tovább olvasom