Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Ah, hol vagy…

"Csak a legnagyobb államférfiak kegye ez a sorstól vagy Istentől, hogy minden lépésük az ország javát szolgálja."
Talán a legzamatosabb és egyben legfanyarabb gyümölcse a rendszerváltozásnak, hogy 1990 óta mindenki úgy ünnepel, ahogy akar, s azt, amit akar. Augusztus 20-án is. Ki Szent Istvánt, ki István királyt, ki az új kenyeret, ki az alkotmányt (bár azt most aligha), ki a saját névnapját, ki semmit. Együtt az ország? Nem. De ez így együtt Magyarország.

Jómagam az államférfiúi bölcsességre, teljesítményre szoktam gondolni ilyenkor, amelyből – ha csak az utóbbi száz év döntő pillanatait vesszük is – nem túl sokat sikerült felragyogtatnunk. Talán ezért is fordulunk ezer éve rendületlenül első királyunkhoz, aki kétségkívül történelmünk legnagyobb művét hajtotta végre: ami előtte senkinek nem sikerült, itt, a törzsi népek keresztútján országot, európai államot teremtett. Rendezett, épített, egyesített, szabályozott, működtetett, átformálta egész – „vadságokkal" teli – korát. Rendkívüli fájdalmak közepette népével világra vajúdta a megmaradás Magyarországát. A termékenyítő, éltető és megtartó fényt nyugatról, a kereszténységben vélte felfedezni. És befogta, betörte hozzá – Kós Károly szavaival élve – az apró betűt nem szerető, de a napba bátran belenéző magyar vadmadarakat (amiről Koppány úr tudna bővebben mesélni).

Az a jobb kéz akár áldott vagy büntetett, ölelt vagy taszított, felemelt vagy lesújtott, épített – egy független és erős Magyarországot. Csak a legnagyobb államférfiak kegye ez a sorstól vagy Istentől, hogy minden lépésük – vitatottak és vitathatatlanok – az ország javát szolgálja. István király nem hódolt be a németeknek, de tanult tőlük, és ügyesen használta őket. Amikor pedig II. Konrád német-római császár 1030-ban megtámadta Magyarországot, István a felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget, majd Bécsnél be is kerítette a visszavonuló német sereget. A győzelemmel a Magyar Királyság bebizonyította: képes megvédeni magát a külső ellenségekkel szemben is.

László király kezdeményezésére 1083-ban VII. Gergely pápai engedélyével I. Istvánt – ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári bazilikában oltárra emelve – szentté avatták. Ugyan Róma „a hit magvának elvetését Pannóniában" ismerte el a legmagasabb egyházi „kitüntetéssel", igazán szentté a magyar nép avatta István királyt. Aki segítségül hívva az „új" égieket is, a kereszténység felvétele mellett a Szűzanya oltalmába ajánlotta az országot. Most is valamennyi katolikus templomban felhangzik őseink buzgósága, az „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga…" kezdetű néphimnuszunk Szent István királyról. Ima ez mindig igazi államférfiakért.

Hallgasson meg bennünket az Isten!

Olvasóink írták

  • 1. őrgróf 2010. augusztus 22. 18:39
    „Biztos voltam benne, hogy ehhez a cikkhez nem szólnak hozzá. Nem lehet igazán politikát belekeverni, nem lehet a jobb vagy a baloldalt fikázni, akkor meg minek? Köszönöm az írást. Ha csak két ember átgondolja az eddigi kreténségeit, már megérte!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húst hússal

"21-ért akciózta a magyar tyúkok produktumát a napokban valamelyik multi." Tovább olvasom