Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Ajándék

"Senki nem akar sapkát karácsonyra, hirdeti mellettem egy reklámablak szlogenje. Persze más szándékkal, de valahogy mégis fintort mutat a zsúfolt buszmegállóban megpakolt embereknek."
Senki nem akar sapkát karácsonyra, hirdeti mellettem egy reklámablak szlogenje. Persze más szándékkal, de valahogy mégis fintort mutat a zsúfolt buszmegállóban megpakolt embereknek. Az illemtudó karácsonyi tolongásból már csak a buszra szállás van hátra, az ajándékok járják útjukat a bolti forgatagtól a szentestéig, megfoghatatlanul, hogy mikor lényegülnek át áruból a szeretet kifejezőjévé. És van-e ilyen csoda, s ha van, nem minden csodák leghamisabbika-e?

„Gépkocsin, vagy teveháton / olyan mindegy, hogy hogyan! / Aranyat tömjént és mirrhát / vinnék, vinnék boldogan." – írja Babits Mihály Csillag után című versében. S a kiűzetett, a szeretetre egy életen át csak törekedni tudó ember drámájával folytatódik a vers: míg száz országhatáron menne át, megállítanák a vámnál, mert aranyat átvinni nem lehet; a megváltó gyermekhez indul, drága ajándékaival, a legnagyobb ajándékhoz, amellyel embert valaha is megleptek, a szeretet, a válogatás nélküli szeretet elhozójához, s aranyától, tömjénjétől megfosztva már csak a kereszten függő Megváltóhoz érkezik meg.

Sapkát szeretnék karácsonyra. Egyszerűt, meleget, szelíd kezek között kötőtűk kocogását halljam, ha rápillantok, kis szoba békéjét, kályhamormolást, arany lámpaernyő árnyát, és halljam Cecilia Bartoli hangját is, amint Glück olasz áriáit énekli. Adventi várakozással meg-megsimogatott sapkát, a gyermekkel titokban felpróbáltatták, hogy benne legyen a nevetés, ha orráig ér a széle. És úgy vezesse a kötőtűket, hogy a kéz maga sem tudja, merre tart. Úgy vezesse, mint a napkeleti bölcseket vezette a csillag, amikor ígéret nélkül ismeretlen útra indultak.

Így vezessen bennünket is a vámszedő napokon át a szeretet, hogy megérkezzünk Jézus születéséhez. Karácsony van, szenteste öltsünk meleg sapkát, és az evangélium szavával szívünkben „menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az egylábú asztal

"Az járhatott a fejében, amikor még csak tervek kavarogtak benne, hogy utazik a jámbor polgár… Tovább olvasom