Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Akár a selypítést

"Gyönge hangom föl se tűnik a mai közlekedési zsivajban. Az autóst szidja a biciklis, meg a gyalogos, a biciklist is pokolra szánja autós és gyalogos, a gyalogost pedig összefogva mindkettő. Adódott már, hogy rá kellett csöngetnem az autósra, mert nem akarta észrevenni, hogy a tábla nekem szolgál."
Boldog nagyapaságom hozta a fölismerést, tanulságai oszthatók, jó szívvel meg is osztom. Unokánk négykerekűvel lépett be a biciklizők táborába, és csöppet se zavarta, hogy az övén kettővel több van, mint az enyémen. Nagy illuzionista minden gyerek, ha egy darab fának is képes berregni, mert akkor éppen kamionnak tartja, miért zavarná, ha éppen több van valamiből? A hiány azonban föltűnt neki is. Csöngő is kellett minden okvetetlen az övére is, és természetesen lámpa is. A lámpagondot könnyen megoldottuk, zseblámpát gumiztam a kormányra. Soha nem kapcsolta be, de ha kell, akkor kell. Természetesen csöngőt is adtunk rá.

Most azt a bölcsességet szűröm le belőle, ahogy a selypítést kinövi az egészséges gyerek, sokan vannak olyanok, akik a lámpaigényt is kinövik, mire fölnőnek, meg a csöngőt is. Amióta a folyton villogó lámpák hozzánk is begyűrűztek, talán átpártoltak néhányan a belátók közé, a csöngő azonban a legtöbb kormányról hiányzik. És visszapillantó tükör is ritka.

Intő szavamat nem akarom megkeményíteni, mivel még mindig tekerem a magamét, meg azért se, mert csotrogány jószágommal hiába hetvenkednék, csöndben azért elmondom, ami elmondható. Olyan biciklicsodák támadnak mostanában, surranó-búgó hanggal húznak el mellettem. Még nem lépték át a lökhajtásosok hangrobbanási határát a hatlövetűek se, de leginkább akkor hallom őket, amikor már mellettem vannak. A gyalogosok is arról panaszkodnak, lépten-nyomon rájuk hozzák a szívbajt.

Egy időben kezdett terjedni az a bolondéria, hogy harsonazenekarral versenyző dallamkürtöket is fölszereltek egyikre-másikra, de az eltizedelési népi mozgalom ennek hamar gátat szabott. Azt az olcsóságot pedig, amit akár háromszázhúszért is meg lehet kapni – a piaci kacatosoknál akár alkudni is lehet –, semmi pénzért föl nem tennék.

Gyönge hangom föl se tűnik a mai közlekedési zsivajban. Az autóst szidja a biciklis, meg a gyalogos, a biciklist is pokolra szánja autós és gyalogos, a gyalogost pedig összefogva mindkettő. Adódott már, hogy rá kellett csöngetnem az autósra, mert nem akarta észrevenni, hogy a tábla nekem szolgál. Sokra nem mentem vele. Böhömnagy autóból is üvöltöttek már rám, amiért éppen ott mentem, ahová a KRESZ parancsa küldött, mondhatnám, fölösleges tehát a csöngő. Az osztott pályás járda föltalálásával azonban életveszélyes helyzetek adódnak gyalogosra és biciklisre nézve egyformán.

Aranyat érne az a nyavalyás csöngő. Meg a visszapillantó tükör is. Majd a dédunokámat arra is rábeszélem, ha egyszer megszületik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szent István ünnepe

"Megvan-e a képességünk, hogy beleérezzünk: a századokkal ezelőtt a helyünkben élt emberek ugyanúgy… Tovább olvasom