Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Állami anyaöl

"...minden döntés mögött ott húzódik a politika. Ma is így van ez világszerte, és mennyivel inkább így működött a világ a szocializmusnak nevezett korban."
Mint köztudott, lényegében minden döntés mögött ott húzódik a politika. Ma is így van ez világszerte, és mennyivel inkább így működött a világ a szocializmusnak nevezett korban.

Ma már kevesen tudják, hogy a művelődési házak létrehozásának is politikai okai voltak. Mindenekelőtt az, hogy – elsősorban a forradalom utáni években – minden civil tevékenységet szerettek volna valamiképpen becsatornázni a „hivatalosságba", a szorosan ellenőrizhető és irányítható-manipulálható tartományokba. A hatvanas-hetvenes években meg is teltek szépen a művelődési házak, hiszen az ingyenterem, a csurranó-cseppenő támogatások vonzerővel szolgáltak fotósoknak, festőknek, dalárdáknak, versmondóknak és mindenféle kluboknak. Annál is inkább, mert az állami szervezeteken kívüli tevékenységet eleinte tiltották és büntették, később már csak anyagilag és erkölcsileg ellehetetlenítették.

És hogy a pénz és a szervezethez tartozás előnyei igenis jelentősen befolyásolták e házak életét, arra a legjobb bizonyíték az, hogy a 80-as, 90-es években fokozatosan szinte kiürültek a civil szféra szabadságának és anyagi lehetőségeinek bővülésével.

A speciális fejlődés okai deformálták is a kialakult struktúrákat. Például Ausztriában vagy Németországban az amatőr-civil szféra igénybe vesz pályázati pénzeket, de többnyire az állami-városi struktúráktól elkülönülten, önállóan működik, rigorózusan őrizve önállóságát. Amíg ott természetes, hogy ilyen-olyan tevékenységek és célok szülte csoportok egy-egy vendéglő különtermében találkoznak, nálunk még mindig örömmel húzódnak állam anyácska langymeleg, óvó, egyben korlátozó ölelésébe.

Csakhogy a dolgok nálunk is változnak. Szeged éves költségvetésében 1970 táján 30 százalékot vittek el a működési költségek, a több pedig a fejlesztésre jutott. Ezzel szemben a 80-as évek végére 80-90 százalék ment el a működésre, fejlesztésre úgyszólván nem telt. Magyarán: a húsz-harminc év alatt egy adott politika jegyében született óriási intézményhálózat finanszírozhatatlanná lett, főleg, hogy az ellenőrzés-kézben tartás-manipuláció politikai igénye is elhalálozott.

Ami most Szegeden történik a Bartók művelődési központtal, az lényegében erre vezethető vissza. Ami azt illeti, magam is az európai út barátja lennék, olyan világé, ahol a civilek és amatőrök önállóan, pályázati pénzekből élnek és dolgoznak kedvük szerint, ahelyett, hogy a mi szűkös adóforintjainkból remélnék az állami, óvó és egyben korlátozó langymeleg anyaöl további működtetését. Aki pedig óhajt, maradhat a rendszerben, hiszen a város elhelyezi más intézményben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Moziforint

"Mert még nem szóltunk arról, ami korlátok közé szorít minden vágyat, álmot és szokást. És ezt… Tovább olvasom