Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Almák és emberek

"Napról napra elhaladok az almáskert mellett. Eszembe jutnak a bevásárlóközpontban az ezer kilométerekről utaztatott, tükörfényesre suvickolt, darabra mért, díszdobozba dobozolt gyümölcsök, melyekről nem írható le, hogy a nyugdíjas képtelen megvenni őket, mert ilyen helyre – csak most tűnik föl nekem – nem járnak nyugdíjasok."
Almafák, hosszú sorokban az elkerített területen. Alattuk a hullott almák. Megérik a gyümölcs, lehull, egy darabig gyűlnek a fák alatt az almák. Aztán valami biztos történik velük, történnie kell, mert egy idő után nem növekszik a számuk – új hullott almák váltják föl a régi hullott almákat. Talán cefrébe kerül a termés.

Napról napra elhaladok az almáskert mellett. Eszembe jutnak a bevásárlóközpontban az ezer kilométerekről utaztatott, tükörfényesre suvickolt, darabra mért, díszdobozba dobozolt gyümölcsök, melyekről nem írható le, hogy a nyugdíjas képtelen megvenni őket, mert ilyen helyre – csak most tűnik föl nekem – nem járnak nyugdíjasok. Egyik helyen a hulló almák, másik helyen olyan becsben tartva féltve-óvva harap bele az általa megvásárolható napi egyetlen gyümölcsbe a kispénzű vevő, mintha porcelánból lenne. Itt halomra rohad az alma – ott vitaminhiánytól vérző ínyű emberek.

Persze az ilyesmit nem szokás észrevenni. Elmúltak már azok az idők, mikor szokás volt. De észre kell vennem, mert ott gyalogolok el a kert mellett hetek óta, s miközben megyek, puffannak, egyre csak puffannak a földön az almák.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Páratlanok és profik

"A demokrácia csődje vagy két tökéletes vezető tündöklése – esetleg az ellenfél… Tovább olvasom