Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Angyalok

JEZGYET - ˝Tudtuk, ahogy ő veszi az akadályokat, az egy emlékplakettnél jóval többet: valódi tiszteletet érdemel.˝
Én nem hiszek Istenben. Ha el kellene mondanom, hogy miért, hosszú ideig kellene beszélnem, és amit mesélnék, abban jó néhány történet szerepelne kisebb-nagyobb gyerekekről, akiket kegyetlenül próbára tett a sors. És olyan szülőkről, akik mindenüket feltették arra, hogy megmentsék őket, akiket százak, ezrek támogattak adománnyal, pénzzel, jó szóval, imával, aztán a küzdelem végén mégsem maradt más, csak a fájó vereség és a könnyek.

Abban viszont hiszek, hogy az a szeretet és jóság, amit egy-egy ilyen történet alkalmával megérez az ember, mégsem hiábavaló. Ezt tapasztaltam, amikor a makói Igaz Dominikkal találkoztam, aki rendőr szeretett volna lenni – álma az utolsó napokban teljesült –, amikor a maroslelei Nózsi Martin szüleivel beszélgettem, és akkor is, amikor a szegedi Gyaraki Boglárka sorsát követtem. És a sort sajnos még sokáig lehetne folytatni...

Bogival jómagam mindössze egyszer találkoztam: amikor a Délmagyarország Az év embere-választásán a különdíjat adtuk át neki egy vacsorán, ahová édesanyjával együtt érkezett. Már akkor, idén januárban tudtuk, ahogy ő veszi az akadályokat, az egy emlékplakettnél jóval többet: valódi tiszteletet érdemel. Mosolygott, sugárzott róla az életszeretet, kedves csivitelése pillanatok alatt derűvel töltötte el a társaság minden tagját. És mint kiderült, készült az estére: mindenkinek hozott egy saját készítésű rajzot. Nem hiszek Istenben, de ezt a rajzot kincsként vittem haza – bizonyítékául annak, hogy angyalok igenis léteznek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hellóvín

JEGYZET - "Ennyi erővel szinte minden ünnepről lemondhatnánk." Tovább olvasom