Délmagyar logó

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -1°C | 7°C Még több cikk.

Anyák napi könnyek

"Az édesanya az, aki mindent ad. Feltétlenül és gondolkodás nélkül."
„Május első vasárnapja édesanyák ünnepe." Hányszor, de hányszor szavaltam ezt cipősarkamon billegve, hátrakulcsolt kézzel előbb az óvodában, majd még néhány évig az iskolában is! Tudtam, hogy ilyenkor szép, tavaszi virágokból kötött csokorral és nagy puszival köszönti mindenki az anyukáját, aki pedig legalább négy csomag papír zsebkendőt könnyezik tele az ünnepségen. Hogy miért kell sírni az unásig ismételt versikéken, amelyeket ráadásul néhány kisgyerek még csak el sem tud mondani rendesen – akkoriban sosem tudtam megérteni.

Aztán édesanya lettem. Kisfiam csupán másfél hónapos volt az első alkalommal, amikor az anyák napját nemcsak én köszöntöttem, hanem engem is köszöntöttek. Apukája karjában, egy nagy csokor virág mögött megbújva „érkezett" hozzám, majd minden ünnepélyességet nélkülözve beletüsszentett az arcomba. Én meg majdnem elsírtam magam. Azt hiszem, azon a napon értettem meg, miről is szól igazából az anyák napja.

Sok költő és író rengeteg szépet írt már az anyákról, és bárkit megkérdeznénk, nyilván egyből fel tudna sorolni egy csomó olyan dolgot, amellyel az anyákat dicsérjük. Szavak. Számomra ezek csupán szavak, amelyeket ésszel ugyan képesek vagyunk felfogni, de valódi jelentésükkel szerintem csupán az lehet tisztában, aki maga is édesanya.

Nincs és nem is létezhet szorosabb kapcsolat, mint anyáé és gyermekéé, ám ebben a viszonyban a gyermek az, aki mindent kap, és az édesanya az, aki mindent ad. Feltétlenül és gondolkodás nélkül. Újabb szavak, amelyek akkor nyernek igazán értelmet, amikor mosolyogva mondunk el még egy mesét, miközben tudjuk, elkésünk a munkából, és nincs több esélyünk a főnöknél, amikor a harmadik napon sem hunyjuk le a szemünket, nehogy lemaradjunk arról a pillanatról, amikor a sípoló műszerek között, a fehér párnák és paplanok mögül ránk tekint egy fájdalmas szempár, vagy amikor az utolsó kétszázasból a tej helyett jó szívvel vesszük meg azt a csokit, amiért egy kis kéz mellettünk vágyakozva nyúlkál.

Azt hiszem, át kell élni az ilyen vagy hasonló pillanatokat, hogy valóban megtudjuk, mit is tesz, tett értünk édesanyánk, és miért jelent számára olyan végtelenül sokat, amikor május első vasárnapján mindezért egy csokor virágot és egy köszönömöt kap.

Olvasóink írták

  • 5. niemand 2010. május 01. 21:40
    „jól esett olvasni.”
  • 4. Beemre 2010. május 01. 17:07
    „Ez szép volt!”
  • 3. carmenítaa 2010. május 01. 06:09
    „Köszönöm !”
  • 2. Rosmary53 2010. április 30. 22:02
    „Köszönöm ezeket a meleg, igazán szívből jövő, szép gondolatokat. Legyen önnek és mindannyiunknak emlékezetes, és nagyon boldog a vasárnapja.”
  • 1. Tóthimi 2010. április 30. 10:20
    „Nagyon szép írás! :-)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tüsszög az ország

"A szakemberek szerint az allergia oka, hogy túlérzékennyé vált a szervezetünk." Tovább olvasom