Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 6°C Még több cikk.

Anyósülés a buszon

"Mielőtt megvádolna valaki, hogy azt se tudom, mi az anyósülés, kijelentem, nyelvünk ilyen finomságaival, azt hiszem, teljesen tisztában vagyok. Autó el nem indulhatott annak idején úgy, hogy a férfi masiniszta mellett helyre kis menyecske ott ne ült volna. Aztán egyszer csak kiderült, balesetek szempontjából a legveszélyesebb az a hely."
Mielőtt megvádolna valaki, hogy azt se tudom, mi az anyósülés, kijelentem, nyelvünk ilyen finomságaival, azt hiszem, teljesen tisztában vagyok. Autó el nem indulhatott annak idején úgy, hogy a férfi masiniszta mellett helyre kis menyecske ott ne ült volna. Aztán egyszer csak kiderült, balesetek szempontjából a legveszélyesebb az a hely. Aki élete párját egyáltalán menteni akarta, inkább az anyósát ültette oda. Lehet, képzeletben csak, mert nem kell tényleges balesetnek történnie ahhoz, hogy fölkapja a szóbeszéd.

A buszon viszont nincsen kinevezett anyósülés. Azt a széket mondom mostani használatra, amelyik a menetirány szerinti jobb oldal első helyét képezi. Azt se hoznám elő, ha sok évtizedes buszozásom után első alkalommal nem sodort volna a véletlen éppen oda. Mindjárt az ablak mellé. Eddig leginkább állni szoktam. Az előbbi logikát követve akár vadanyósülésnek is nevezhetném, bár nekem az anyósommal semmi bajom nincsen.

Behúzódik oda az emberfia, cipőkanállal persze, és kénytelen észrevenni, ha másfél arasznyit előre találna billenni bűnös felelőtlenségében, azonnal beütné az orrát, vagy kiverné a szemét. Vagy ha hirtelen találna a fékre lépni a masiniszta. Ott van ugyanis az a fémdoboz, amelyik kifelé a járatszámot jelzi. Nem szeretem, ha próbautam alkalmával mindjárt kitöröm a nyakamat, ezért végig úgy utaztam Szeged egyik végéből
Újszeged másik végébe, majdnem görcsöt kaptam a ferde tartástól.

Időmből bőven kitellett, törhettem a fejemet. Megoldás lett volna, ha a dobozkafölrakók nem az ablakra tették volna, hanem kicsit lejjebb, és kívülre. Azért lejjebb, mert akkor a kilátást se zavarná. Az is lehet, zúgott a förgeteg, netán tájfun dühöngött, szökőár pusztított, amikor a prototípust összehozta. A többi már csak kopírozás dolga.

Nem akarok leckét adni senkinek, csak egyszer ajánlanám, üljön le a jobb oldalra az a balfék, aki nem vette észre a veszedelmet. Vagy az próbálja ki, aki elfogadta. Netán egy utazás erejéig ott foglaljon helyet a vállalat vezérigazgatója.

Igazi és virtuális anyósok, mindjárt megmenekülnétek.
Biciklin járok én, vagy gyalog, bár Gyula-jegyem mindig a zsebemben, és az az idők végezetéig érvényes, de ha elér az eső, mégis fölkapaszkodom egy buszra. Csak itt volt számomra hely. Előtte odafurakodtam a menetrendet hirdető táblához, és meglepődve tapasztaltam, nem kell már fejszámoló művésznek lennem, hogy megtudjam, mikor kegyeskedik előjönni valamelyik. Ha legalább kiselefántot csináltak volna a bolhából! Mert olyan aprócska a táblácska, dupla dioptriával se igazodik el rajta, aki rendszeresen utazik, az se. Ugyanazon a táblán a visszaút időpontjai is elférnek, ha zsugorítva is. Magát a papirost a legegyszerűbb másológéppel is föl lehetne nagyítani, de a bádogtáblát nehezebb.

Akkora figyelmesség ez már, ne siránkozzon, aki nem megy vele semmire. Ráadásul némelyik előtt ott van kicsi karón a szemetes is. Ingyen odatüremkedheti magát, aki annyira szeret utazni. Közben végignyalhatja a mocskos szemetest kabátja elejével vagy hátuljával, szabadon választva.

Ja, kérem, amikor ezt szerelték föl, akkor meg gatyarohasztó kánikula volt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lánc, zsák és kréta

"Az énekes gyermekjáték, a Lánc, lánc, eszterlánc mintájára játszanak egyszerű körjátékot a magyar… Tovább olvasom